A csiga egyszer elhatározta, hogy meglátogatja rokonait. Nem tudom, hogy a nagynénjét vagy az unokaöccsét akarta felkeresni, de hát ez mindegy. A baj az volt, hogy a csigarokonság nagyon messze lakott, kilenc réten és három erdőn keresztül vezetett hozzá az út. Ezt megjárni pedig egy csigaélet is kevés. Három nap és három éjjel törte a fejét a rokonszerető csiga, hogyan mehetne el mégis. Végül is elindult, de még nem a rokonaihoz, hanem az erdő polgármesteréhez, a farkashoz.
Ez az út is fél napig tartott, pedig csak egy tisztást kellett megmásznia. Mikor odaért, nagy tisztelettel kidugta fejét a házából, és így szólt:
– Nagy az én kérésem, polgármester úr! Szeretnék elmenni a harmadik erdőben lakó rokonaimhoz, de hát hogy is indulhatnék én el olyan hosszú útra? Arra kérlek, add kölcsön a nyuszifogatot. Talán még meg is hálálhatom jóságodat.
– Ugyan már, mivel hálálhatnád meg? – nevetett a farkas. De mert tréfás kedvében volt, így folytatta:
– Nem bánom, kölcsönadom a nyuszifogatot, ha előbb versenyt futsz velem a tisztás végéig. Ha hamarabb érsz oda, mint én, akkor annyit kocsikázhatsz, amennyi csak jólesik…
No hiszen, hogy ő versenyt fusson a farkassal… Nem is látja már soha a rokonait! Nagy búsan útra kelt hát, estére haza is ért, és szomorúan mesélte a feleségének, hogy milyen csúfot tett vele a farkas.
– Ha csak ez a baj, akkor sose búsulj! – felelte a felesége. – Versenyt fogsz futni a farkassal, és le is győzöd!
A csiga azt hitte, hogy megbolondult a felesége, de hamarosan kiderült, hogy épp ellenkezőleg, több esze van, mint valamennyi csigának, farkasnak együttvéve.
– Ide hallgass! Én már holnap hajnalban elindulok, elbújok a tisztás túlsó felén, s amikor a farkas odaér, elkiáltom magam: “Hopp, én már itt vagyok!” – Úgysem tud megkülönböztetni minket, és azt fogja hinni, hogy te vagy az…
A csiga annyira megörült a ravasz tervnek, hogy egy szentjánosbogarat küldött rögtön a farkashoz, azzal üzente, hogy reggel kiáll a versenyfutásra.
Így is történt. Reggel már ott állott a farkas és a csiga a tisztás elején.
– Egy, kettő, három, indulhatunk! – kiáltott a csiga, és úgy nekirugaszkodott, mintha meg sem akarna állni a világ végéig. A farkasnak se kellett több, nem nézett ő semerre, csak szedte a lábát, és nekivágott a tisztásnak. De mielőtt a tisztás végére ért volna, már megszólalt a csiga felesége:
– Hopp, én már itt vagyok!
– No de ilyet – dörmögött a farkas –, hogy te előbb ideértél! Biztosan nagyon lassan szedtem a lábamat. Szaladjunk most visszafelé, és ha megint te győzöl, akkor nemcsak a nyuszifogatot, hanem a polgármesterséget is neked adom.
A csiga felesége persze nem kérette magát, ő is úgy tett, mint aki futni készül, aztán elbújt egy lapu alá. A farkas pedig futott lóhalálában, de hiába, mert a tisztás másik felén már ott kiáltozott a csiga:
– Hopp, én már itt vagyok!
Így lett a csiga az erdő polgármestere, és így lett az övé az erdő híres nyuszifogata is. Meg is látogatta még aznap a rokonait, a feleségét is magával vitte, és az egész csigarokonság a rászedett farkason nevetett. De úgy nevettek, hogy majdnem kiestek a házukból…
Zelk Zoltán Szavaseigaz Marci című könyve a Móra kiadó gondozásában jelent meg.
Illusztrálta: Faltisz Alexandra
