Lengevár a világ legkülönösebb városa. Alatta víz, fölötte ég, körülötte hullámzik a végtelen Nádtenger. Ha feltámad a szél, Lengevár fészekszerű, sásból szőtt házai a nádszálakkal együtt hajladoznak. Lakói, az apró termetű, zöld bőrű lengék éppen ezért nem szédülnek sosem. Szárnyalhatnak nádirigóháton, billeghetnek kéregtutajban a hullámok tetején, vagy akár bukfencezhetnek a szélben ingó Lengevárban, mégsem forog velük a világ.
A lengék a Nádtenger őrei, akik éberen vigyázzák a tó lakóinak életét. Idomított nádirigóik hátán őrjáratoznak a levegőben, szemmel tartják a Nádtenger környékét, lecsapnak a fosztogatókra és a szemetelőkre is. Harácstanyát, ősi ellenségeik városát különösen szemmel tartják, mert a vörös bőrű, lusta harácsok gyakran indítanak támadást a Nádtenger lakói ellen. Szerencsére a lengeőrök vezetője, Rence Ervin nemcsak szigorúságáról, de éles szeméről is nevezetes. Eddig még mindig sikerült időben észrevennie, miben mesterkednek a Nádtenger ellenségei. Munkáját bátor és harcra kész lengecsapat segíti. A lengeharcosok haja barna, mint a nádbuga vagy az öreg fűzfa kérge, zöld arcuk beleolvad a nádas zöldjébe, fekete szemük úgy csillog, mint a napfényben cikázó rózsabogár szárnya. Ha lesben állnak, szinte láthatatlanok. De ha megharagszanak, vadméhekként süvítenek át a Locsogótó fölött.
Születésekor minden lengegyereknek harsogó zöld a haja. A fűcsomóhoz hasonló fejek csak iskoláskorban kezdenek bebarnulni. A lengecsemeték élete ilyenkor hatalmas fordulatot vesz, mert a barna hajú gyerekeket felnőtté avatják, fegyvert és saját nádirigót kapnak, hogy ők is kivehessék részüket az őrök nehéz munkájából. Nem csoda, hogy minden fiatal lenge szívrepesve lesi a víz tükrében, mikor válik zöld haja egyre sötétebbé.
Egy kora nyári reggelen Rence Ervin légi hadgyakorlatot tartott a nemrégiben felcseperedett ifjoncoknak. A fiatal csapat nádirigóháton cikázott a sziget fölött. A hadgyakorlat idején Füttyös Vilkó, az eszes és merész lengefiú összeszorított szájjal kalapált egy zsombékon ülve. Zöld haja felborzolódott, tekintetét az ölében tartott szerkentyűre szegezte, de csak látszólag merült mélyen a munkába, a gondolatai messze jártak. Hiába igyekezett, nem tudta elterelni figyelmét a közelben zajló kiképzésről. A levegőben Vilkó régi barátai száguldottak rigóháton, a zuhanórepülést, a hirtelen fordulásokat és a célba dobást gyakorolták éppen.
Mocsári Miki és Gyékényes Geri régebben minden szabad idejét Vilkóval töltötte. Őszintén csodálták barátjuk találmányait és ötleteit, és arról ábrándoztak, hogy hárman együtt válnak majd győzhetetlen harcosokká. Csakhogy Vilkó haja nem barnult be a tavaszi ifjoncavatásra, így Miki és Geri nélküle kapta meg első rigóját és buzogányát. És hogy a helyzet még szomorúbb legyen, Vilkó lánybarátait is felavatták. Az ijedős Borzas Füzi és barátnője, a copfos Lile is ott gyakorlatozott Rence Ervin csapatában.
Mikor a csapat harmadszor húzott el Vilkó feje felett, a lengefiú megelégelte a kalapálást, felpattant és kotorászni kezdett a nádtövek között. A kis motor, amit az ölében tartott, elkészült már, eljött az idő, hogy felszerelje a csónakjára.
A teljes mesét Berg Judit A legmesésebb nyár a Nádtengeren című könyvében olvashatod, ami a Sanoma Kiadó gondozásában jelent meg. Illusztrálta: Timkó Bíbor.
