Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kiskakasa. Csak ott keresgél-kapirgál a kiskakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kiskakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
– Kiskakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat!
– Nem adom, biz’ én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kiskakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kiskakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megharagudott erre a török császár.
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba!
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kiskakas csak elkezdi a kútban:
– Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet!
Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.
A kiskakas megint felszállott a török császár ablakába.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, vesd bele az égő kemencébe!
A szolgáló megint megfogta a kiskakast, s az égő kemencébe vetette. De a kiskakas megint csak elkezdi:
– Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet!
Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet.
Akkor megint csak felszállott az ablakba.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, vesd bele a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak!
A szolgáló belevetette a kiskakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kiskakas:
– Szídd fel, begyem, a darázst, szídd fel, begyem, a darázst!
Erre a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.
– Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kiskakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe!
Akkor a kiskakas megint csak elkezdi:
– Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát! Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát!
A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.
– Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kiskakast; vigyétek hamar a kincseskamrába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját!
Bevitték a kiskakast a kincseskamrába, ott megint elkezdi a maga nótáját:
– Szídd fel, begyem, a sok pénzt, szídd fel, begyem, a sok pénzt!
Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kiskakas hazavitte, odaadta gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.
