Egyszer, már nem tudom hol, az interneten láttam egy reggeliztető vonatot. Nagyon megtetszett; szép formás vonat, az asztalon vonatpálya, hely a tányérnak, pohárnak, nem tudom, még minek – egy egész vasút az étkezés köré építve.
Nálunk majdnem mindegyik gyerek rossz evő, ha normális ételekről van szó és nem desszertekről, így minden jó ötlet elkél olykor – vannak nehezebb periódusok, amikor alig lehet beléjük imádkozni rendes ételt. Most a legkisebbel vagyunk így: a bölcsiben ugyan szépen eszik, de otthon nem akar. Pláne a vacsorával szenvedek meg: délután ugyanis a bölcsiből hazajövetelkor követeli a napi desszertjét uzsonna gyanánt, és vacsoraidőben sem akar szendvicset enni. Már nem emlékszem,hogy alakult ki, hogy hazafele nasit kap, de nagyon rossz ötlet volt, az biztos…
Minap viszont eszembe jutott ez a reggelizővonat – épp reggeli tájékán voltunk, és persze éhes volt, de nem akart szendvicset enni. Ezen ilyenkor nem sok minden segít, ha simán felkatonáztam volna vagy etetem, az sem, de így, vonattal teljes volt a siker! Többet is evett, mint amennyit amúgy szokott. Bevált tehát, és bárki elkészítheti, akinek van otthon vasútpályája. Nálunk ilyen ikeás favonat van, elemes vonattal nem tudom, mennyire működne, azzal nem próbáltuk.
Hogy a legcélszerűbb összerakni? Tudd meg a Családanyu blogról!
