1. Az elvárásaik párhuzamban állnak a gyerekeik fejlődési fázisaival
A boldog anyák azért boldogok, mert nem harcolnak a természet ellen: nem várnak el olyasmit a gyerekeiktől, amire azok még nem képesek. Nem várják el, hogy egy kétéves úgy játsszon, hogy rend legyen körülötte a szobában, mert ő még a folyamatos felfedezés közben tanul.
2. Megtanultak rugalmasak lenni
A kontrollmániás anyáknak sokkal nehezebb a dolguk.
“Ha úgy döntök, hogy reggel 8:00-kor az autóban kell ülnie az egész családnak, akkor teljesen elfogadhatatlan számomra, ha 8:15-kor a gyerekek még fél pár cipőben, kabát nélkül rohangálnak körbe a lakásban, és épp akkor találják ki, hogy WC-re kell menniük.”
De ha jól akarom érezni magam az anyaság kihívásai közben, és nemcsak túl akarom élni egyik percet a másik után, akkor egy csomó mindent el kell engednem, és rá kell bízni a véletlenre.
Ha eddig úgy gondoltuk, hogy csak a mi utunk a helyes út, az anyaság megtanít arra, hogy gyakran elgondolkodjunk: ez talán mégsem így működik.
3. Értékelik a családon belüli szerepeiket
Ismeritek a mondást: “Ha anya nem boldog, senki sem az”? Ez igaz.
Valamilyen rejtélyes oknál fogva az anyák hangulata befolyásolja a legerősebben a család hangulatát. Ha az anya boldog és elégedett, a család követi. Persze az apák hangulata is befolyásol, de nem ugyanolyan meghatározó módon.
Fontos, hogy az anya a “család cselédjének”, vagy a “család motorjának” tartja-e magát.
4. Tudják, hogy az anyáknak is szükségük van pihenésre!
Mi történik, amikor a gyerek túlpörög, elfárad vagy nyűgös? Leteszed őket pihenni, vagy lehetőséget biztosítasz nekik arra, hogy valahogy le tudjanak nyugodni.
Anyaként ugyanez a feladatunk saját magunkkal. Ilyenkor érdemes elvonulni, valahogy lenyugodni addig, míg újból önmagunk nem leszünk.
5. Tudják, hogy támaszkodhatnak valakire
Miért lenne jó szórakozás, hogy szigetet játszunk? Bizonyára nem lehetetlen teljesen segítség nélkül végigmenni az életünkön. Vannak anyák, akik arra büszkék, hogy képesek mindent egyedül csinálni. De ezért ugye nem kapjuk meg a “legfüggetlenebb, legönállóbb és legönfeláldozóbb anya” címet senkitől?
És azért sem kapsz extra fizetést, ha büszkén elmondhatod, hogy a gyerekeid még sosem aludtak távol tőled egyetlen éjszakát sem, pedig már középiskolások.
És őszintén: hosszú távon nekünk sem éri meg, ha mindent magunkra vállalunk.
A további négy pontot az Anyamentő blogon találod!
