Pár éve gyakran felhúztam magam, amikor arra mentem haza a munkából, hogy a feleségem nem végzett el valamit napközben. Többször is abba a bűnbe estem, hogy arra gondoltam: klassz lehet egész nap a tévét bámulni.
Mekkora tévedésben voltam? Hát marha nagyban.
Azóta eltelt pár év. Ma már a feleségem dolgozik naphosszat egy irodában, és én vagyok gyesen. Először azt hittem, úgy fog menni minden, mint a karikacsapás, és sokkal hatékonyabban intézem majd a dolgokat a ház körül, mint az asszony tette korábban. Gyesen lévő apukaként első dolgom volt, hogy katonás rendet raktam a hűtőben. Mindent szépen sorba raktam, címkék kifelé, csoportosítás kajatípusok szerint. A végén állati büszke voltam magamra.
Ma úgy néz ki a hűtő, mintha tornádó pusztított volna benne.
Elég jól kezdtem az új életformámat, és úgy terveztem, hogy naponta kitakarítok, kimosok, és mire a feleségem hazaér, ott gőzölög a vacsora az asztalon. Hát, ez nagyjából egy hétig sikerült így, és ma már azon csodálkozom, hogy egyáltalán ilyen hosszú ideig bírtam szusszal.
Ugyanis el sem bírtam képzelni, milyen akadályok tornyosulhatnak az ember elé, ha három kisgyerekkel van otthon egész nap.
Hogyan él meg egy-egy ilyen napot? Tudd meg a Tündérfiókák blogról!
