Mindig is szerettem táncolni. Jó zene, kellemes társaság, finom mozdulatok, puha érintések, egymás illata, tánc. Minden érzékszervre hatással. Mindenre gyógyszer. Olyankor minden gond és probléma megszűnik, és nem marad más, csak a jó hangulat felemelő érzése.
Táncolunk. Mindennap. Amikor csak jól esik. Néha el sem hiszem. Beteljesült álom, ami, mikor valóra válik, olyan hihetetlen, hogy az ember fel sem tudja sokáig fogni. A kézzel fogható valóság sokkoló.
Az álom megszületett. Már elmúlt két hónapos. Sokszor még ma is csak állok az ágya mellett, és csodálom az álom és valóság összemosódott határán lebegve. Olyan sokáig vártunk rá, és olyan nagyon akartuk. Az első hetek kaotikus kimerültsége után ma már élvezzük minden pillanatát a családdá válásnak. Picur születésével egy család is megszületett. A mi családunk.
Egy kis közösséggé váltunk, és próbálunk hinni még abban, ami már szinte kihalóban van napjainkban. A család már nem azt jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt…
A teljes cikket a Babavárás negyvenen túl blogon találod!
