Kicsit elkerekedett a szemem a tegnap talált gyűjtéstől, mely szerint már az óvodai jel gyakorlatilag meghatározza személyiségünket. Egy blogon akadtam rá, és a magyarázatokat olvasgatva azon gondolkodtam, vajon mi lenne, ha a lila lábos – egykori óvodai jelem – mély értelmezésén kellene gondolkodnom a személyiségemmel kapcsolatban.
Annyian voltunk a csoportban, hogy volt piros fazék és kínjukban az óvónők nem tudtak mást kitalálni, így lettem lábos. Lila.
Mondjuk lehet, hogy a lábos illene rám, mert a fazék leírása igen távol áll tőlem:
fazék: praktikus, gyakorlatias gondolkodású, nem fogad el semmit bizonyítás nélkül, lelki stabilitását józansága adja, tudását, tapasztalatait szívesen osztja meg másokkal.
De gondolom, ez a gyűjtés is inkább csak játék, ilyesmi leírásokat találhatunk a többi jelnél:
alma: életvidám, élet- és ételszerető, kreatív.
bohóc: ellentétes érzelmek jellemzik: kifelé vidám, belül nagyon érzékeny és sérülékeny.
csengő: érzékenységéből keveset mutat meg a világnak, bár nem nagyhangú vagy domináns, mégis szívesen követik őt a többiek.
Ilyesmik. Aki kíváncsi a teljes listára, itt elolvashatja!
És mi mással is lehetne egy ilyen gyűjtés zárni, mint egy találó Coelho idézettel:
“A jelek – néha észrevétlenül, néha egészen jól láthatóan – körülöttünk vannak. Körültekintő értelmezést kívánnak azonban, ha irányadó térképpé akarjuk alakítani őket.”
