A második porontyot várva már nem ragaszkodunk görcsösen az eredeti nézeteinkhez, a harmadiknál pedig már lelkiismeret-furdalásunk sincs, ha nem a nagykönyv szerint mennek a dolgok. Kismamák meséltek sutba dobott nevelési elvekről.
1. Szentírásnak vettem a babatáplálási irányelveket…
…és sikerült is betartani sok mindent. Az első gyereknél. Kétéves koráig az édességről azt sem tudta, mi fán terem, azt a néhány véletlenül becsúszott túrórudit leszámítva, amit a dédinél kapott, mert ő már nem bírta elnézni, hogy szegényke nasi címen csak kölesgolyót vagy gyümölcsöt rágcsál. A második babánál is kitartottam egy darabig, aztán rájöttem, hogy jobb, ha nem görcsölök rá annyira, miután egyre gyakrabban csúszott ki a kezeim közül az irányítás.
2. Ragaszkodtam az állandó napirendhez…
…de ahogy jöttek a tesók, egyre reménytelenebbé vált, hogy betartsuk. Az első fiam ráadásul kiszámíthatóan szopott, evett, aludt, hamar átaludta az éjszakákat. Sokáig egyformán teltek a napjaink, órát lehetett volna igazítani hozzánk. A második gyerek már nem aludt annyit, én is fáradtabb voltam, elköltöztünk, kezdett megborulni a rendszer. Sokáig stresszelt a dolog, aztán a harmadik babánál már lazább voltam, rájöttem, hogy a lelki békém fontosabb, mint hogy azon görcsöljek, hogy pont hétkor legyen a fürdetés.
3. Babanaplót és rendszerezett fotóalbumot vezettem…
…amíg nem lettem többgyermekes anyuka. Oké, kezdő kismamaként az ember még sokkal lelkiismeretesebb, de az is benne van, hogy nemcsak éjjel kettő és öt között van időnk. Volt egy könyvecském, amit a kórházban kaptam, abba jegyzeteltem mindent az első berregéstől az ovis elköszönő rituálénkig. A gépemen hetente rendeztem könyvtárakba a fotókat. Aztán a csemeték számának növekedésével fordított arányban alakult a jegyzetek és képek mennyisége is. A harmadik gyerekről a legtöbb képet a nővére okostelefonjáról szoktam lementeni.
4. Megbeszéltük, hogy a pocaklakóknak is mesélni fogunk…
…és az első gyerekünk csak úgy szívta magába a sok fordulatot. Ha este fél nyolckor apa hangja nem dördült meg a hasam mellett, a gyerek bokszgyakorlatokkal jelezte belülről, hogy idő van. De nemcsak a magzatra, ránk is jó hatással volt ez a meghittség minden este. Aztán jött a következő pocaklakó, aki már nem részesült ilyen rendszeresen az előadásban.
Érdekelnek a további megdőlt elvek is? Olvass tovább a babaszoba.hu-n!
