Tesók: amikor megborul az egyensúly

“Három lányunk van, a nagy 3,5 éves, a kicsik 2 éves ikrek. A legnagyobb és a legkisebb lányom természete nagyon hasonló, mozgékonyak, fürgék, határozottak, akaratosak. Imádják a mozgást és a mozgással kapcsolatos játékokat, minden létező tárgyra felmásznak, néhány percre is nehéz őket leültetni. Nehezen viselik, ha nem rájuk figyelek. A dackorszak jelei mindkettejüknél mutatkoznak. Viszont a »középső«, vagyis az ikrek közül az idősebb, rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, békés, szemlélődő, mosolygós, lassú, nagyon szeret könyveket nézegetni, építőkockázni. A testi kontaktust ő igényli a legritkábban, nemigen zavarja, ha nem tudok rá figyelni, türelmesen kivárja a sorát. Amikor csak az ikrek vannak együtt, békésen eljátszanak egymás mellett, ha osztozkodásra kerül sor, általában a kisebbik – az erőszakosabb – akarata érvényesül. Abban a pillanatban, amikor megérkezik a képbe a nagylányom, az egyensúly teljesen felborul. A középső lányom azonnal a nagyhoz csapódik, kifordul önmagából és felélénkül: ő is elkezd fára mászni, motorozni, futkosni, kiabálni. Úgy is mondhatnám, hogy megbolondulnak, ha együtt vannak. Meg sem hallják, amit ilyenkor mondunk nekik. Látszik, hogy rendkívül jól érzik magukat egymás társaságában. A legkisebb lányomnál épp fordított folyamat játszódik le ilyenkor: a fürge, mozgékony kislány egy csapásra lelassul, magába fordul. A »nagyok« kettőséből ő teljesen kirekesztődik, szomorúan az ölembe bújik és elkezdi szopni az ujját. Néha próbálkozik ugyan csatlakozni a nővéreihez, de a legnagyobb lányom határozottan kiutasítja, néha rá is csap, így ő általában egyedül játszik. Én igyekszem semlegesen kezelni a helyzetet, figyelmen kívül hagyom a klikkesedést, nem buzdítom őket arra, hogy vonják be a kicsit is, a kicsit pedig nem dajkálom agyon emiatt. Kíváncsi volnék, mi a magyarázata annak, hogy 180 fokos fordulatot vesz a gyerekek viselkedése egymás jelenlétében. Miként hat a falkaszellem az egy családban élő gyerekekre, hogyan alakulnak közöttük az erőviszonyok? Mennyire játszik ebben közre a szülők figyelméért folytatott harc, és mennyire az egymás elleni dominanciatörekvések? Azt látom, hogy a mi esetünkben miért nem fér meg az 1. és a 3. lányom határozott természete egymással, ám azt már nem értem, miért csak a nagylányom van élénkítő hatással a középsőre, a kicsi miért nincs?”

Három lány

De hiszen maga “mindent lát, és mindent tud”, ahogy ez a kérdéseiből is látszik, ami a gyerekek viselkedését illeti! Igen, az ikrek között nagyon gyakori helyzet, hogy az egyik a “domináns”, az uralkodó, aki “elnyomja” a másikat. Miközben a másikban is jelen lehetnek ugyanazok a vonások, amik a domináns ikerben – csak nem jelennek meg. Jacqueline Wilson angol írónő kitűnő gyerekkönyvében (felnőtteknek is ajánlom, különösen, ha ikerpár van a közelben!), a Kettős játszmában nagyszerűen ír le egy lány ikerpárt, ahol az egyik számít az okosnak, a sikeresnek, az elevennek, a kapcsolatokat könnyen kötőnek – és aztán egyszer csak egy fontos iskolába, ahova mindketten jelentkeznek, a másikat veszik fel. És akkor kiderül, hogy a másik is éppolyan okos és sikeres… Szóval maguknál a középsőben is ott él az a mozgékonyság, fürgeség, határozottság, mint a nagy testvérben és a kicsiben, csak nem tud megnyilvánulni, mert a kicsi “belefojtja”. Ha segítséget kap a nagy testvér megjelenésével, tényleg “kifordul”, ahogy írja, az eddig rejtett oldalát most kifelé mutatja. Míg viszont a kicsi is “fordul” egyet, és most az ő “lassú oldala” nyilvánul meg kifelé. Helyes, hogy semlegesen kezeli a helyzetet, és figyelmen kívül hagyja a klikkesedést, nem is nagyon tehet mást, és talán még az is helyes, hogy a kicsit nem dajkálja agyon, de azért javasolnám, hogy adjon neki ölbe bújós vigaszt – amit persze, ha jól olvasom, úgyis megtesz. Igen, abban is igaza van, hogy az erőviszonyok három gyerek esetén általában sajátságosan szoktak alakulni, abban ugyanis, hogy kettő mindig kirekeszt egyet az esetek nagy részében. Csakhogy míg általában ez változni is szokott – persze nem mindig, és van, hogy bemerevedik! –, maguknál, úgy látszik, a felállás állandó és a két könnyen domináns taszítja egymást. Hogy valami biztatót is mondjak: az életkor előrehaladtával remélhető, hogy némileg kiegyensúlyozódik a helyzet. De addig is azok a szituációk, amikor a két iker van együtt, önmagukban is “egyensúlyozzák” a kicsi számára a hármas együttlét nehéz perceit.