A meglehetősen “maradi” felfogás szerint: egy fiú ne babázzon! Itt a problémát kifejezetten magához a “baba” szóhoz kötném, hisz katonázni katonázhat, akcióhős-figurákkal, legóemberkékkel stb. játszhat, csak ne babázzon!
És ez a “baba” miért ne lehetne egy manó- vagy fiúbaba!
Íme, az előnyök::
- Beszoktatás segítése, bölcsibe vagy oviba
- Segít megérteni a modern apai szerepeket
- Segít a szerepjáték átélésében
- Segít a fantázia, kreativitás és gondolkodás fejlődésében
Óvodás és bölcsődés korú gyermekekkel szerzett tapasztalataim alapján láttam, hogy mekkora segítség, ha a gyermek egy otthonról hozott “kis kedvenc” segítségével próbál beszokni. Ez a “társ” az otthon “szagát” hozza magával, ezzel segíti a leválást, védelmet nyújt, “bástyát” jelent. A kis társnak a gyermek el tudja panaszolni a bánatát, eljátszhatja vele, újraélheti az élete eseményeit, nagy megnyugvást ad az altatásnál, hisz “otthoni ágy” szaga van! És ez a “TÁRS” még most is vele lehet, amikor olyan egyedül és elhagyatottnak érzi magát!
A mai modern apák, aktívan vesznek részt gyermekük életében, egészen a megszületéstől!
Pelenkáznak, fürdetnek, tologatják a babakocsit. Sokszor akár ők maradnak otthon GYED-en, GYES-en. Az apa a gyermek egyik első számú példaképe, mintaadója, szívesen azonosul vele a gyermek. A gondozási feladatokat is szeretné eljátszani, és abban bizonyára egyetértünk, hogy Superman kicsit furcsán nézne ki pelenkában egy játék babakocsiban…….
A népmeséink a legkisebb fiúról és a legkisebb királyfi hőstetteiről, csodáiról szólnak, mellyel szintén szívesen azonosul gyermekünk.
“Kis társával” együtt szívesen merülnek bele a varázslatos mesevilágba, ezzel az elmélyüléssel a fantáziát, a gondolkodást kreativitást szinte észrevehetetlenül fejlesztik – írja Kovács Ágnes.
Huszár Krisztina blogján egy ötgyermekes anyuka véleményéről és tapasztalatairól is olvashatsz!
