Két nagynak mondom, hogy nemsokára lesz Apa szülinapja. Örülnek. Kérdezem, tudják-e, hány éves lesz Apa? Erre egyikük:
– Annyi idős, mint te, Mama!
– És én hány éves vagyok?
– Annyi idős, mint te, Mama!
– És én hány éves vagyok?
Mutatom az egyik kezemmel a hármat, másikkal nullát… A nagyobbik elgondolkodik, aztán rávágja:
– 100!
– 100!
Egy nagy, de üres dobozt akart háromévesünk felvinni az emeleti szobába. Mondtam neki, hogy óvatosan vigye, mire ő:
– Oké, úgyis olyan könnyű, mint egy papír, csak annál nehezebb.
Éppen egy játékot keres, mikor hallom, megkordul a gyomra. Kérdezem, nem éhes-e? Erre ő:
– Nem vagyok éhes. (kis szünet) De lehet, hogy a hasam az.
Esti lazulós tévézés. Gyerek odajön mellém, leül, rárakja a lábát a lábamra, és ezt mondja:
– Azért Mama, nehogy elguruljak!
Rajzfilmet kapcsolok be neki, de a felvett rajzfilm előtt még megy a másik rajzfilm vége. Miki egér éppen megköszöni a segítséget, erre a gyerek:
– Mama, de hát mi nem is segítettünk Mikinek!
Lát egy kutyát, persze mondja, mint mindig, hogy ilyen kutyát szeretne. Mondom neki, hogy ilyen kutyánk nem lesz az tuti, mert én félnék tőle. Erre ő:
– Akkor majd, te elköltözöl, Mama, és lehet olyan kutyám.
Olvasd el a többit is a Családanyu blogon!
