Abortusz mint fogamzásgátlás
Az első és legfontosabb, amit tudnunk kell az ókori születésszabályozásról, hogy a fogamzásgátlás és az abortusz nem vált szét élesen, mivel az élet szentségének eszméje csak a kereszténység elterjedésével vált fontossá. Ugyanabba a kategóriába esett közösülés közben használni valamilyen szert, mint elvetetni a magzatot, vagy épp megszülni és kitenni az újszülöttet. Jellemző módon a kitevés azt jelentette, hogy valamilyen forgalmas helyen vagy az út szélén hagyták a babákat, ahol vagy vadállatok áldozataivá váltak, vagy összeszedték őket rabszolgának, főleg prostituált és gladiátor lett belőlük. Gyakrabban alkalmazták a gyerekgyilkosságot és a kitevést, mint az abortuszt, mivel a korabeli módszerek ugyancsak veszélyesek voltak a nőkre.
| “Abortuszt előidéző anyag: alaposan keverj össze torzsika boglárka és közönséges magrugó levét ecettel, majd igya meg. Ugyanerre a célra: egy vékony káposztatorzsának a hegyét kend be [ezzel az anyaggal], majd dörzsöld vele a terhes nő méhét.” – Hippokratész |
Magasról lelökték a terhes nőt
Nem hiányzott az általában bábák által végzett magzatelhajtási repertoárból a mérgek, növényi keverékek ivása és a sebészi, fizikai ráhatás sem. Magyarul: magasról lelökték a terhes nőt, ütötték-verték, vagy forró vízbe ültették. De léteztek olyan praktikák is, miszerint a megesett nő ugráljon fel-le úgy, hogy sarkaival megérinti a fenekét, mert hét ilyen ugrás után elvileg el kellett vetélnie.
A mágikus talizmánokhoz, amulettekhez, gemmákhoz, ráolvasásszövegekhez folyamodók tulajdonképpen a psziché erejével próbálták elejét venni a terhességnek, végül is az önhipnózis néha működik. Voltak azonban nem túl gusztusos amulettek is: egy bizánci orvos feljegyzései szerint például menyétmájat kellett viselni terhesség ellen, az első században pedig napkelte előtt őzbőr íjjal kellett egy pók kokonját (a petezacskója a kis pókokkal) rákötözni a nő testére, hogy évekig elkerülje a gyermekáldás.
Éles logikával rájöttek már az ókorban is, hogy ha nincs szex, akkor nincs gyerek
Ám meglepő módon az akkori orvosok mélységesen ellenezték ezt a módszert, sokkal inkább, mint a veszélyes növényi főzeteket, mert szerintük a szexuális élet megvonása egyértelműen méhfájdalmakhoz, idegrendszeri zavarokhoz és étvágytalansághoz vezet. Önmagukkal azonban kissé ellentmondásba keveredve hozzátették, hogy a terhesség hatodik hónapjától a gyerek harmadik évéig ne éljen nemi életet a nő, mert az a gyerekre káros hatással van. Kösz!
A manapság is népszerű coitus interruptus, azaz a megszakított közösülés széles körben elterjedt, és valóban a legegyszerűbb és egyszerűségében az eddigiekhez képest határozottan hatásos eszköz a fogamzásgátlásra. Vicces így tudományosan leírva látni, a hideg ital pedig nyilván elengedhetetlen.
| “A nemi aktus során, abban a pillanatban, amikor a férfi elereszti magát, a nőnek vissza kell tartania a lélegzetét, és odébb kell kicsit húzódnia a partnerétől, nehogy a mag az üregébe jusson. Szeretkezés után pedig azonnal fel kell kelnie, le kell guggolnia, erőseket kell prüszkölnie, majd óvatosan ki kell törölnie hüvelyét. Még valami hideg italt is ihat mellé.” – Szóránosz |
A birkagyapjúból készült tamponokat amolyan pesszáriumként használták, átitatták ragacsos anyagokkal
Ezeket aztán egy laza mozdulattal felhelyezték a hüvelybe, hogy a sperma beleragadjon a keverékbe, és a maró hatóanyagoktól elpusztuljon. A leggyakoribb keverék mézes fűzfabarkából, timsóból, cédrusgyantából és mentából áll – ha belegondolunk, remek érzés lehetett a hüvelyben hordozni. A nők azonban olyannyira figyelmes szeretők voltak a legtöbbször, hogy nem akartak a tamponnal problémát okozni partnerüknek (meg maguknak sem), ezért csak a közösülés előtt helyezték fel, majd ki is vették, szóval visszagondolva elég felesleges macerának tűnik az egész.
Kedvenc antik nőgyógyászunk, Szóránosz kellemes beöntést is javasolt: viasz, olaj, ecetes bor keverékét. Egyik sem hangzik túl kellemesnek. A legtöbb orvos a módszerek együttes alkalmazását tanácsolta, mert egyik sem túl biztos önmagában. Így egyszerre kellett beönteni, gyapjútampont felhelyezni, főzeteket inni, és még gyakran érvágást is alkalmazni a fogamzásgátlás érdekében. Ha valaki mindezt magán kipróbálta egyszerre, mondjuk sok ereje és kedve magához a szexhez már nem is nagyon maradhatott.
Egy növény mind felett
Úgy tűnik, hogy az ókori születésszabályozás az ökoszisztémát is felbolygatta, ugyanis a kutatások arra jutottak, hogy a szilfion nevű növény (az édesköményhez hasonlított) emiatt tűnt el a Föld színéről. Hatékony fogamzásgátlónak bizonyult, és ez lett a veszte. (Meg az, hogy nem lehetett termeszteni, csak vadon nőtt.) A rómaiak fedezték fel (vagy hitték azt), hogy a növény levele gyantával keverve hatásos a teherbeesés ellen, ennek híre persze rohamosan elterjedt, a kereskedők rávetették magukat a növényre, és minden fellelhető példányt leszedtek.
Forrás: Magyar László András: A repülőkenőcs – Érdekességek az egészséges és beteg test, az orvoslás és a kuruzslás történetéből (Gondolat Kiadó, 2007)