Az első börzén még egész korán, tavaly decemberben voltunk. Első tapasztalatnak jó volt, láttuk, hogy a Jézuskától a géppuskáig szinte mindent lehet kapni. Akkor még nem vásároltunk semmit. A következőre már szépen átgondoltam, hogy mire lenne szükség.
Örültem neki, hogy van ilyen, mert ciki vagy nem, magamnak is szoktam turkálóban ruhát venni. Nem tömegáru, és sokszor jobb a minősége, mint az újonnan vásároltnak. Így hát arra gondoltam, a gyerekeim sem fognak talán megállni a fejlődésben, ha van használt ruhájuk is. Amióta megszülettek, lelkes bababörze-látogató vagyok. Vettem már nekik ruhát, játékot is használtan. Általában inkább kérdezek, hogy van-e olyan méret, szín, akármi, amit keresek, mintsem széttúrjam az eladó árukat. Egész eddig minden oké is volt. Legutóbb viszont sikerült belefutnom néhány negatívumba:
A ruhákból ki volt vágva a címke. Hazaérve aztán szomorúan nyugtáztam, hogy nem az a méret volt a ruha, aminek mondták, hanem egy számmal kisebb. Ez azt jelenti, hogy még kb. 2 hétig jó Lillának.
Habszivacs puzzle. Nagyon jó, a földre leteszem, erre mehet a játszószőnyeg, nem hideg, és nem kell folyton a parkettáról összeszedni a Törpéket. Nagyon örültem neki, mert olcsóbban vettem a 1,5×1,5 métereset, mint korábban a jóval kisebbet. A csalódás akkor ért, amikor sikálás után összeraktam (betűs, és szét volt szedve a betű és a keret). Hiányzik belőle pár darab. Egy-egy betű, egy-egy keret. Ide tartozik még a bébitornázó is. Dobozban hoztam el, de nem leltároztam le, hogy minden darab megvan-e hozzá, és rá se kérdeztem. Itthon, az összerakásnál derült ki, hogy hiányzik róla néhány “fityegő”…
További jó és rossz tapasztalatok és az ezekből levonható tanulságok A mi lombikbébink blogon!
