Lotti, 11 hónapos és Daniella (szenior szerkesztő)
Miben változott meg az életed, mióta Lotti megszületett?
Rend és rendszer lett az életemben, máshogy ugyanis nem megy. Elképesztő boldogság, hogy kaptunk valakit, aki teljesen ránk van utalva, és feltétel nélkül szeret minket, azt hiszem, az anyaságnak ez a része az, ami leírhatatlan. Az érzés, hogy valakinek te vagy a világon a legfontosabb, egészen más emberré tesz.
Amikor az anyaságra gondoltál ilyennek képzelted?
Nagyjából igen, és túl nagy meglepetések nem értek, az első pár hétben rámtörő bőgőrohamokon kívül. Amikor Lotti megszületett, az összes vele kapcsolatos dolog teljesen természetes volt, a pelenkázás, a dajkálás, a fürdetés. Persze nehézségeink is akadtak, de valahogy azok nem égtek bele annyira az emlékezetembe.
Mi a legnehezebb, és mi a legjobb az anyaságban?
Nekem a legnehezebb, hogy mostantól kezdve valaki más határozza meg, hogy mit és mikor csinálsz, és ugyanez az ember dönt arról is, hogy mikor és mennyit alszol. Mormotaként ez a legstrapásabb. Ráadásul sosem lehet csak egyetlen dolgot csinálni, hiszen az egyik szemem mindig Lottin van. Amióta a lányunk puszit ad, és bújik, egészen más lett a viszonyunk, eddig is tudtuk és éreztük, hogy szeret minket, de most valahogy más lett az egész. És az sem elhanyagolható, hogy Lotti szerint az én énekhangom a legszebb a világon.
Boróka, 11 hónapos és Zsuzsi (sales mangager)
Miben változott meg az életed mióta Boróka megszületett?
Gyakorlatilag mindenben. Na jó, ez nem igaz, de a napjaim teljesen átalakultak.
Amikor az anyaságra gondoltál, ilyennek képzelted?
Nem. Nem hittem, hogy lehet valakit ennyire szeretni, és nem gondoltam, hogy ennyire megváltoztatja az életemet.
Mi a legnehezebb, és mi a legjobb az anyaságban?
A legnehezebb, hogy mindig készenlétben kell állni, nincs olyan, hogy majd 10 perc múlva megcsinálom, vagy nincs kedvem felkelni, ha valamit meg kell csinálni, akkor azt meg kell csinálni és kész. A legjobb, ahogy Boróka rám néz, örül nekem, megölel, “fut” (vagyis bukdácsol) hozzám, és kimutatja, hogy mennyire szeret.
Lotti, 9 hónapos és Szandi (sales manager)
Miben változott meg az életed mióta Lotti megszületett?
Sok ismerős tapasztaltabb anyuka mondta nekem, hogy minden más lesz, ha megszületik Lotti. Valóban sok minden változott, de közben én is az új életünkhöz változtam, így számomra eddig nagyon kellemes minden. Lotti születése előtt a férjemmel nagyon mozgalmas életet éltünk, amit egy kisbaba mellett nehezebb kivitelezni, de a családunk nagy segítség, az első perctől számíthatunk rájuk, így ha szeretnénk kettesben vagy társasággal kikapcsolódni, akkor van arra is lehetőségünk.
Amikor az anyaságra gondoltál, ilyennek képzelted?
Nagy szerencsénk van eddig, mert Lotti jó baba, és újszülöttként sem volt vele nehéz dolgunk. Így a vártnál eddig minden jobban alakult. Ha a következő 9 hónap is ugyanígy fog telni, én teljesen elégedett leszek. Csak azt kívánom, hogy minden így maradjon.
Mi a legnehezebb, és mi a legjobb az anyaságban?
A legnehezebb, hogy sokszor aggodalmaskodom Lotti egészsége miatt, féltem, nehogy elkapjon valamit. Ezt még meg kell tanulnom kezelni, és hogy nem lehet állandóan félteni. Legjobb az az őszinte szeretet, ami köztünk van, a mindennapjaink, amit élünk. Család lettünk, ennél jobb dolog nem történhetett volna velünk.
Andris, majdnem 4 hónapos és Dia (marketing manager)
Miben változott meg az életed mióta Andris megszületett?
Kevesebbet alszom, többet nevetek.
Amikor az anyaságra gondoltál, ilyennek képzelted?
Sokkal szórakoztatóbb, mint képzeltem. Azt gondoltam, az első fél év csak a baba gondozásáról szól, de Andris már most is remek társaság, sokat nevetünk, fantasztikus reakciói vannak.
Mi a legnehezebb, és mi a legjobb az anyaságban?
A legnehezebb: az állandó figyelem és alkalmazkodás. Hogy akkor is ott kell lennem 100 százalékosan, ha fáradt vagy rosszkedvű vagyok, és hogy nem én határozhatom meg, mikor mi és hogyan történjen. Kontrollmániások hátrányban. A legjobb: figyelni, ahogyan szinte percről percre fejlődik és felfedezi a világot. Érezni az illatát és látni a mosolyát.
Liza Zselyke, 2 hónapos és Zita (szenior szerkesztő)
Miben változott meg az életed, mióta Liza megszületett?
Ööö… igazából néha úgy érzem, nem az életem változott meg, hanem ez egy másik élet.
Például ha nézem a tévében, hogy mi van épp a külvilágban, kicsit olyan, mintha az mind már egy másik bolygón történne.
Valószínűleg azért van így, mert még nagyon friss ez az élmény, nálam még nem csúszott össze a Liza előtti személyiségem a “Liza anyukája” identitással. Most vagyunk mi ketten, és valahol van a külvilág, ahova egyszer majd visszatérek/visszatérünk, de ezt most még nehéz elképzelni, egyelőre az utcára is úgy megyünk ki, mintha valami nagyon különleges, új helyen lennénk. Neki is új, és így nekem is.
Nyilván megváltoztak a praktikus dolgok is, furcsa, szerencsés, de egyben beszűkültség-érzést is okozó helyzet, hogy most nincs más dolgom, mint róla gondoskodni: ez határozza meg a napjainkat, amik igencsak egyformák így. Az ő születése változtatott a kapcsolataimon és rajtam is, valamint azon, ahogy a világ dolgait viselem – furcsa módon egyszerre vagyok sérülékenyebb és erősebb. Hol feltámad a kalandvágyam és tettvágyam, hol úgy érzem, így minden nehezebb lesz. Ezen kívül kevésbé látom már fontosnak a saját létezésemet, személyiségemet, vágyaimat – inkább érzem valami körforgás részének magam.
Amikor az anyaságra gondoltál, ilyennek képzelted?
Hú, leginkább el sem tudtam képzelni, milyen lesz, másrészt pedig inkább csak a szülésig néztem előre. Lizát valahogy azzal az attitűddel vártam, hogy legyen, mert lennie kell, és aztán sodorjon magával ez a helyzet. Egy új időszámításnak képzeltem, ami még csupa titok: nem volt színe és szaga számomra. Amennyiben elképzeltem, annyiban valami nyugodt, békés dolognak gondoltam az első időszakot, amiben lesznek ugyan kihívások, de összességében harmonikus lesz. Ez részben valósult meg, a valódi mindennapok egy fokkal zaklatottabbak, kiszámíthatatlanabbak, ugyanakkor gépiesebbek, bár mikor Liza elalszik, akkor valóban megszállja valami mélységes béke a szobát – olyan, amilyen azelőtt sose volt.
Mi a legnehezebb, és mi a legjobb az anyaságban?
Nekem most a legnehezebb a tervezhetetlenség, a saját tevékenységeim szétesése, a helyzetek kontrollálhatatlansága és az örök kialvatlanság. Valamint nehéz elfogadni a tényt, hogy bármennyire vigyázzak is rá, minden rossztól valószínűleg nem tudom majd megóvni. A legjobb pedig talán látni azt, ahogyan másokra hat, ahogyan mindenki jóvá válik a jelenlétében, ahogy megsokszorozza az emberek örömét, szeretetét a családon belül is. Vagyis ahogy az ő kis boldog lénye tükröződni kezd másokban. Tudom, szentimentálisan hangzik, de egy kisbaba mindennél jobban megmutatja, milyen értelmetlenül borzalmas hely a világ, és milyennek kellene lennie valójában. Hiszen mindenki így indult egyszer.
A fotókat Szűcs Mátyás készítette.
Julcsi, 4 napos és Kun Gabi, aki inkognítóban van (újságíró)
