Bár még korántsem vagyunk túl a nehezén, azért van már néhány olyan tapasztalatom, ami talán segíthet a hozzátáplálás elején, közepén és úgy általában.
Kezdd időben!
A szakértők azt mondják, hogy legkésőbb hat hónapos korig érdemes elkezdeni a hozzátáplálást, de ez nem kőbe vésett szabály, ha a babád öt hónaposan már kinézi a szádból a falatot, akkor gyümölcsöket és zöldségeket kóstoltathatsz vele. Pircsi öt hónapos volt, amikor tombolt a dinnyeszezon, és vígan szívta ki a levét. Siettetni viszont nem érdemes, a tisztán anyatejes babáknál semmi gond nincs azzal, ha hat hónaposan találkoznak először más ízekkel.
Legyél türelmes!
Az első két hétben azt hittem, hogy a lányom örökké tápszeren fog élni, a tejemben már nem volt elég tápérték, a krumplitól pedig öklendezett. A barackkal ugyan nem volt baja, de abban nem volt elég kalória ahhoz, hogy hízzon tőle. Már majdnem egy hónap eltelt, mire eljutottunk oda, hogy 4-5 falatot evett. Idegtépő várakozás volt. Aztán egyszer csak egy céklapürétől valami átbillent nála, és jött 1-2 hónapnyi vidám evés, szinte minden neki való fogást vígan falatozott. Persze akadtak rosszabb napok is, de a türelem olyankor is sokat segített.
Még mindig legyél türelmes!
Tíz és fél hónapos kora körül viszont megint változtatott az étkezési szokásain. Utálta, amit főzők, kitúrta a nyelvével az addig kedvenc céklát, és a főzelékkel teli kanalak úgy repültek végig a szobán, mint a vadászrepülők. Pircsi úgy gondolta, hogy ő már elég nagy ahhoz, hogy egyedül egyen, ezért követelte a kanalat, de használni még nem tudta. Ekkor kezdtem el nála a kis falatok bevezetését, amelyeket örömmel pakolt bele a szájába, apró kockára vágott főtt répa, zöldborsó, csirkemáj, szinte bármi jöhetett neki, a lényeg, hogy ne én legyek a főnök, hanem ő maga. Ehhez persze tényleg jó adag türelem kellett ugyanis az ételek fele az elején a földön kötött ki, és az eddigi 15 perces ebéd sokszor akár egy óra is lett. Viszont fontos tudni, hogy ebben a korban dől el, hogy szeretni fog-e enni, vagy csak kötelezőből tudja majd le az egészet. Ha mindent megfoghat, megszagolhat, akár még szét is trancsírozhat, az evés örömmé válik. Hidd el, a babád ilyenkor nem téged akar idegesíteni, csak most tanul, és igen, ez a korszak a foltos ruhákról és a földre dobált ételekről fog szólni, de hamar elmúlik, ha rugalmas vagy.
Nem kell örökké bébiétel!
A bébiétel sosem volt számomra ősellenség, de nem akartam, hogy Pircsi azokat a túlságosan semleges ízeket szokja meg, ráadásul az áruk a legkevésbé sem baráti, így aztán magam kezdtem el kotyvasztani a fogásokat. Az első időkben viszonylag jól ment a dolog, nagyjából válogatás nélkül ette, amit főztem, aztán valami átkattant nála, és elkezdte utálni a főztömet. Hiába csináltam az addigi kedvenceit, rendre a kukában végezték, bébiételre váltottam, mert azt legalább szívesen ette. Érdekes volt, hogy azok a falatok is bejöttek neki, amelyeket a mi ebédünkből halásztam ki és tettem a tányérjára. Ezért aztán úgy határoztam, hogy bezárom a bébikonyhát és ugyanazt adom neki, amit mi is eszünk. Alapvetően egészséges konyhát viszek, tehát könnyedén ment, hogy egy 11 hónapos baba igényeinek megfelelő fogásokat főzzek ebédre, és működött a trükk. Pircsi újra elkezdett enni, raádaásul így nekünk is főtt étel kerül az asztalra mindennap.
Bízz a babádban!
A babákban még az összes ösztön tökéletesen működik, még nincsenek elrontva csokoládéval, cukros üdítővel és egyéb haszontalan dolgokkal, ráadásul azt is pontosan tudják, hogy mennyit szeretnének enni. Ezért a hozzátáplálás egyik alaptörvénye, hogy sosem szabad megtömni a babát, számtalan történetet hallottam sírásba torkolló ebédekről és erőből eldobált tányérokról, az összes ilyennek ugyanaz a vége, a baba elkezdi megutálni az evést. Ha ebédre csak 3 falatot evett, hagyd rá, ne adj neki mást helyette, különben megszokja, hogy bármikor válogathat – elképesztően okosak a kis büdösök. Próbáld meg ugyanazt a fogást uzsonnára is, ha akkor sem ment, akkor próbáld ki másnap, ha még mindig nem megy, akkor valószínűleg nem szereti, olyankor adj neki mást, ha valamiről kiderül, hogy nem a kedvence, akkor se keseredj el 2-3 hét múlva próbáld meg újra, a babák ízlése ugyanis gyakran változik. Nincs olyan egészséges baba, amelyik egyáltalán nem hajlandó enni, figyeld a reakcióit, és próbáld megkínálni minél többször. A babák étvágyára rossz hatással lehet a fogzás, valamilyen betegség, de még a családi feszültségek is közrejátszhatnak abban, ha lankad az evési kedv.
Legyél kreatív!
Az evés nem játék, de attól még lehet szórakoztató. A hideg kiráz azoktól a trükköktől, hogy ezt a falatot a papa kedvéért, ezt meg a mamáéért. Attól pedig egyenesen a falra mászom, hogy a falatok repülőn érkeznek. Ezektől függetlenül sokat segíthet, ha kreatívak vagyunk, egy szépen tálalt étel vagy szép étkészlet sokat segíthet. Nálunk ez abban merül ki, hogy Pircsin egy idő után azt vettem észre, utálja ebédnél a műanyag kanalat, cserébe fémkanállal szívesen eszik, sőt a műanyag babatányért sem csípte igazán, úgyhogy mostanra ő is porcelántányérból eszik, úgy, mint a nagyok. Ráadásul egyre többször engedem egyedül enni, megterítek mindkettőnknek, és neki is szedek a tányérjába, tízből félszer talál bele a szájába, de az hatalmas öröm számára. Közben pedig engedi, hogy én is kanalazzak neki.
Egyetek együtt!
A közös étkezések egyéves kor után különösen fontossá válnak, az evés örömforrás, családi program, ahol mindenki elmeséli, hogy mi történt vele. Törekedjetek arra, hogy legalább naponta egyszer egy asztalhoz üljön a család, ez lehet a reggeli, az ebéd, az uzsonna vagy a vacsora is. Egyrészt a kicsik imádják, ha ők is kaphatnak a felnőttek fogásaiból, másrészt meg kell szoknia, hogy nem rohangálunk evés közben, nem tévézünk vacsora alatt, és a játékokat sem hordjuk az asztalhoz. Nálunk azóta vannak közös evések, mióta Pircsi etetőszékben eszik, pedig addig sokszor a kanapén ettünk tálcáról, nekünk az volt a legkényelmesebb. Még most is van, hogy a kanapén eszünk, nem vagyunk tökéletesek, de akkor Pircsi is odakuporodik, a lába közé tesszük a tányérját és arra kap egy-két falatot.
Nincsenek tiltott ételek!
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent ehetnek a babák, csak azt, hogy csokit, chipset vagy mogyorót nem tömünk magunkba az ő jelenlétében. A gyerekek ugyanis elképesztően kíváncsiak, az kell nekik, amit mi eszünk, ráadásul minél jobban ellenkezünk, annál izgalmasabb lesz. Aminek viszont a létezéséről nem tud, az nem érdekli, aztán persze legkésőbb 2 éves korában már a csokit is nehéz lesz megvonni tőle, de addigra már hozzászoktattuk ezer másik ízhez, amivel szintén boldoggá tehető. Ezért a szabály az, hogy csak olyan étellel találkozzon, amit aztán oda is adunk neki.
