Így voltam én is az első terhességem után, kezemben tartva a kislányomat: úsztam a boldogságban, azt gondoltam, ilyen aranyos gyereket még a világ nem látott, és az életünk mostantól egy nagy, rózsaszín felhőbe burkolt vattacukor lesz. Tartott ez egészen odáig, míg el nem érkezett az a rémes dackorszak, amikor gyermekem attól is a földre vetette magát lila fejjel ordítva, ha véletlenül nem rózsaszín poharat adtam a kezébe, hanem zöldet.
Mindez pedig tíz év távlatából már aprócska göröngynek tűnik. Mert a dackorszak után jött még számtalan hiszti, durca, kiömlött öblítő, felforgatott konyhaszekrény, szétszaggatott könyv és megtépett macska. Hogy a játszótéri hajmeresztő mutatványokról már ne is beszéljünk, amikor a saját életünket kockára téve kell megmenteni magzatunkat a fejre eséstől és a biztos koponyatöréstől.
A Women in Real Life Instagram-profil képei a szülőségnek pont erre a nem annyira rózsaszín oldalára mutatnak rá annyi öniróniával és humorral, ami minimum kell ahhoz, hogy gyereket vállaljunk. Mert az az egy biztos, hogy ősz hajszálak nélkül csak egy nagy adag humorral élhető túl csemetéink gyerekkora.
