Semmiképpen ne tegyünk le arról, hogy a legtermészetesebb módon, anyatejjel tápláljuk majd a babánkat. A témával kapcsolatban sok nőben nagy a bizonytalanság, amit általában tévhitek táplálnak – például, hogy a kisebb mellű nők alkalmatlanok a szoptatásra, vagy az, hogy akinek az édesanyja, nagymamája nem szoptatott, az maga sem lesz képes majd így etetni a csecsemőjét. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb anya fizikailag képes a szoptatásra, és csak pszichés okok gátolják abban, hogy saját testéből táplálja a gyermekét. A legjobb tehát, ha ellenállunk aggályainknak, félretesszük a kétségeket, és már a szülés előtt lelkileg elkezdünk felkészülni erre a csodálatos és egyedülálló élményre.
A szoptatás fontossága
Az anyatej valamennyi szakértő szerint még mindig a legmegfelelőbb táplálék az újszülött számára, és még hosszú időn keresztül – legalább fél éves koráig – ez az a forrás, ahonnan a fejlődéséhez, egészségéhez, jó közérzetéhez szükséges tápanyagokat a legteljesebb mértékben magához veheti. Már a születés utáni az első pillanattoktól kezdve nagy jelentősége van az anyatejes táplálásnak a gyermek egészsége szempontjából.
Sőt, sok esetben nemcsak az egészség, de a túlélés kulcsa is, hogy a baba rögtön az édesanyja mellére fekhessen, és szophasson: az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) felmérése szerint évente egymillió gyermek életét menthetné meg, ha már az első órában anyatejhez jutna. Az anyatej ugyanis minden olyan elemet tartalmaz, amely védettséget nyújt az újszülöttnek, a szülés után termelődő előtej pedig különösen gazdag azokban anyagokban, amelyek a biztonságos anyaméhet éppen csak elhagyó babát megóvják a külvilág még ismeretlen kórokozóival szemben.
A klosztrum (vagyis az előtej) már a szülés előtti hetekben termelődni kezd, és bár a mennyisége csupán néhány kiskanálnyi, a babának éppen elegendő, hiszen az ő gyomra sem nagyobb abban a pillanatban egy barackmagnál. De nemcsak védelmi szempontból fontos az előtej: enyhe hashajtó hatása miatt segíti a kisbaba beleiben felhalmozódott magzatszurok kiürülését, ezzel csökkentve a sárgaság kialakulásának veszélyét.
Az első hónapok
Az elmúlt évtizedekben bevett gyakorlat volt a kórházakban – és a már otthon szoptató kismamáknak is ezt tanácsolták a védőnők –, hogy rendszeres időközönként (három óránként) vette mellre a gyermeket az anya a nappali órákban. Sok helyen a szülés után eleve nem adták oda a babát az anyának, azért, hogy pihenhessen, pedig az újszülöttnek az a természetes igénye, hogy az anyja mellett legyen, és bármikor szophasson, amikor csak szeretne. Márpedig a babák a saját ritmusukat követve ennél gyakrabban szopnának, és ez nemcsak nekik, de az anyának is jó: ugyanis minél sűrűbben éri ilyen inger az anya mellét, és minél gyakrabban üríti ki belőle a csecsemő a felgyűlt anyatejet, a tejtermelés annál bőségesebb és hatékonyabb lesz.
Amennyiben ezt az igényét korlátozás nélkül kiélheti a baba, akkor körülbelül fél évig nem lesz szüksége sem vízre, sem tápszerre az anyatejen kívül – leszámítva a rendkívüli helyzeteket, például ha lázzal, hányással, hasmenéssel járó betegség jelentkezik –, és a baba étvágya is jobb marad. Ha viszont túl korán elkezdik az anyatej melletti táplálást, az megzavarhatja a szopási technikát, valamint ronthatja az étvágyát és az anyatej iránti vágyát is a babának. Az az egyedülálló fizikai kontaktus is csorbát szenved így, amely a gyakori szoptatás során létrejön az anya és gyermeke között. Természetesen a későbbiekben a jó szülő-gyermek kapcsolat nem egyedül ezen áll vagy bukik, de tény, hogy a hosszan tartó szoptatási időszak nagyban segíti, hogy mély, erős, szeretetteljes kötődés alakuljon ki az anya és gyermeke között.
Meddig szoptassunk?
Az általános ajánlás szerint, amelyet a WHO tett, hat hónapig bátran szoptassuk a gyermeket, az ő igényeit követve. (A baba úgyis jelezni fogja majd, hogy mikor áll készen a szilárd táplálékra: pl. gyakran odapillant az ilyen ételekre, kinyújtja a kezét feléjük, a kanalat és az ételt pedig már nem tolja ki a nyelvével a szájából stb.) Ebben a fél évben az anyatej minden táplálékigényét kielégíti a babának, és egyéb forrást – például tápszert, vizet – csak akkor szükséges adni, ha valami rendkívüli helyzet áll elő – például az anya vagy a gyermek megbetegedik.
Sokan hat hónapon túl is a cici közelében tartják a gyermeket, sőt az sem ritka, hogy az idősebb testvér még két-három évesen is megkívánja az csecsemő húgától vagy kisöccsétől az anyatejet. Egyes édesanyák ezt kissé bizarr dolognak tartják, pedig teljesen természetes jelenség, és nem kell tűzzel-vassal akadályozni ebben az igényében a gyermeket.
Miért is jó az anyatej?
Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid és hosszú távon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felső légúti, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét – még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Az immunológiai védelmet az anyatej új fejti ki, hogy vékony réteget képez a belek falán, amelyen át a baktériumok és a vírusok kisebb eséllyel jutnak be a vérkeringésbe. Az első hat hónapban ezért is nem ajánlják a szoptatott babák itatását, akár vízzel, akár teával, mert ezek lemossák ezt a védőréteget a bélfalakról.
Az anyatejes táplálás nemcsak a csecsemőket védi, hanem a gyermek, sőt az anya későbbi egészségére is jó hatással van. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására. A kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemő másodlagos fertőzéseknek való kitettségét.
Ugyanakkor a szoptatás és a tejtermelés a szervezet számára megterhelő tevékenység, és ezért szükséges, hogy az anya jó erőben és jó egészségi állapotban legyen – már a teherbeesés időszaka előtt is. Maga a tejtermelés a hormonok bonyolult összjátéka nyomán indul be, és bizony néha előfordul, hogy valami miatt nem indul meg a tej. Ekkor – természetesen amellett, hogy egy szakorvosnak fel kell deríteni a probléma okait – a tápszer jelenti a megoldást.
