A kérdésre egyébként egyszerű a válasz, csak megvalósítani nem olyan könnyű: időbeosztás, időhatékonyság, feladatok priorizálása a nagy titok. Vicces, hogy pont én írok most már erről, amikor két éve még arról voltam híres, hogy szétfolyik az idő a kezeim között, és 8 órát bírok dolgozni egy feladaton úgy, hogy a végéhez még csak nem is közelítek.
Zárd be a Facebookot! Most!
A fordulópont ott következett, amikor rájöttem, hogy egyrészt nincs, aki megcsinálja helyettem a munkámat – jó, kicsit későn érő vagyok –, másrészt pedig elváltam, és egyedül kellett fenntartanom magunkat. Ekkor szakadt igazán rám az, hogy két gyerekkel nem tréfadolog elfolyatni az időmet, inkább haladni kellene a munkával, miközben velük is minőségi időt töltök. Rendszeresen maradt meg több feladat is itthonra, amikor velük kellett volna lennem, és rendszeresen maradt a lelkifurdalás, hogy a munkával sem vagyok kész, és még velük sem foglalkoztam eleget. Muszáj volt elkezdenem megtanulni megzabolázni a saját időmet és hatékonyságomat, ha nem akartam, hogy teljes káoszba fulladjon az életünk.
Kicsiben kezdtem: először csak annyit szabtam meg magamnak, hogy becsukom a Facebookot, és a leveleimre is csak félóránként nézek rá. Nyitottam egy doksit és szépen felírtam, milyen munkák várnak, miket halogattam, mik azok, amik sürgősek, és melyek várhatnak még valameddig. Határidőket adtam magamnak, és ha azt mondtam, hogy egy órám van ezt a cikket megírni, akkor egy órán keresztül csak arra koncentráltam, ami a cikkhez tartozó tevékenység. Ez egyébként a legjobb taktika saját magunk kordában tartására, egyben ilyenkor kell a legkeményebb főnöknek is lennünk magunkkal szemben: ha adott idő alatt kell elvégezni valamit, akkor addig nem szabad másba fogni.
A bűvös “nem” szócska
Ehhez pedig azt is meg kell tanulni, hogy másoknak hogyan mondjunk nemet. Nem úgy “nemet”, hogy nem vagyok hajlandó megcsinálni valamit, hanem úgy, hogy megmondom, hogy előbb még ezt befejezem, és utána tudok koncentrálni az új feladatra. Ha nem így csinálom, akkor egyszerre 10 projekt fut párhuzamosan az agyamban, és egyrészt egyiknek sem jutok a végére, másrészt a figyelmem is 10 felé szalad, úgyhogy az eredmény sem lesz túl fényes.
Mindezt szépen felépítettem, aztán született Julcsi, aki kicsit felborította az én szép félórás-órás etapokra beosztott napomat. Most máshogy fest a munka, hiszen Julcsinak, aki a kilencedik hetét tapossa épp, nem mondhatom, hogy “jó, mindjárt kapsz enni, csak még ezt befejezem”. Ha neki kell valami, akkor mint minden rendes, becsületes csecsemő, azt azonnal akarja. Így valóban nehezebb dolgozni ugyanolyan tempóban, de nem lehetetlen. A munka mennyiségét nem csökkentettem azóta – nem is tehetném –, de a ráfordított idő kicsit széthúzódott.
Órákra osztott nap
Alapvetően az a szabályom, hogy reggel 8-kor leülök dolgozni és 16 óráig, amíg a nagylányok haza nem jönnek, addig csinálom. Majd mikor őket lefektettem aludni, 21 óra körül újra nekiülök, és fenn vagyok, amíg be nem fejezem. Reggel 10-ig rendszerint egy jó csomó rutinfeladatomat el is tudom végezni, ez Julcsi egyik hosszabb alvása. De ha mégsem aludna, hanem nyekeregne éppen, akkor bevetem a fél kézzel babázás, fél kézzel gépelés trükköt, már egész profi lettem benne. Most már, hogy egyre érdeklődőbb, használni tudom az egykezes csörgős mutatványt is, egyelőre ezzel remekül le lehet kötni, és közben még írhatom is a magamét.
A baba melletti dolgozás egyértelműen nagy szigort kíván saját magam felé. Nincs alvás, amikor ő alszik, és éjjel is gyakran munka van, ha megmarad. Mert ha én aznapra beütemeztem egy feladatot, akkor addig nem tágítok, míg el nem végzem. Ugyanígy nagy szigort kíván az is, hogy kiszakítsam magam a munkából, amikor a gyerekeknek van szükségük rám. Ezért is szabtam meg azt, hogy amint hazaér a két nagylány az iskolából, én eldobom a számítógépet, és lefekvésig velük foglalkozom. Ilyenkor van szerencsére Julcsi éberebb időszaka is, úgyhogy bőven lehet babázni, gyerekezni 4 órát. Ebben az intervallumban van helye a testmozgásnak is, rendszerint a gyerekekkel együtt megy itthon a torna vagy közös séta, ami nélkülözhetetlen egy ennyire szobába zárt élet mellett.
Segítség nélkül nem menne
Este nyolc és kilenc között aztán, mikor elcsendesül a lakás, és Julcsi is az apukája mellkasán ringatózik, jöhet éjfélig egy újabb, könnyített munkamenet. Az esti már azért könnyített, mert szól a tévé, lazulás van, ezért adminisztratív, képszerkesztős vagy controlcé-controlvé feladatokat hagyok erre az időszakra, nem azokat, amik maximális kreativitást kívánnának tőlem.
Nem maradhat ki persze ebből a cikkből az sem, hogy mindez nem menne, ha nem kapnék rengeteg segítséget a páromtól, gyerekeimtől és anyukámtól. Ahhoz, hogy dolgozni tudjak baba mellett, az is kell, hogy az emberem a háztartásból kiveszi a részét rendesen, ahogy a gyerekeim is aktivizálták magukat a könnyebb házimunkák terén. Anyukám pedig minden másnap itt tölti a délelőttjét a legkisebb unokájával, hogy olyankor nekem tényleg csak az etetés legyen a dolgom, ő mászkál vele fel-alá rázogatva a kis babafeneket, ha épp olyan kedve van a dednek, és ő viszi el sétálni is.
Mostantól, ha majd valaki kérdezi, hogy én ezt hogy csinálom, csak elküldöm neki ezt a cikket. Amiből valószínűleg csak nagyjából derül ki, hogy mennyi önkontroll és fegyelem kell ehhez az élethez. Néha fárasztó nagyon, néha csak ülök, kimerülten bámulok ki a fejemből, ilyenkor jön el az ideje egy hosszú sétának vagy egy habos fürdőnek, jó könyvvel a kézben. Nem sétagalopp, de szerintem akkor is csinálnám, ha nem lenne muszáj. Legalább így keveset facebookozom.
A hatékony időbeosztáshoz fontos pontok tehát:
- Kapcsold ki a közösségi oldalakat, az e-mailjeidet se nézd félpercenként.
- Tisztázd le a feladataidat, priorizáld őket.
- Tűzz ki magadnak egy-egy feladatra határidőket.
- Ne hagyd, hogy külső ingerek megakasszanak a feladat végzése közben.
- Tartsd be a saját magadnak szabott határidőket.
- Illeszd be a napirendbe tudatosan a család idejét.
- Táplálkozz, mozogj, igyál rendesen.
Pár szó a táplálkozásról
Mivel ez egy ilyen tudatosan felépített élet, ezért a mozgásnak és táplálkozásnak, folyadékbevitelnek is szépen, rendben kell mennie. Mert ha például nincs meg ezeknek is a saját időkeretük, akkor mindkettő vagy elmarad, vagy káoszos lesz. Nálam az vált be, hogy reggel ébredéskor fél liter citromos vizet megiszom, amitől felébred az agyam – ez eléggé elengedhetetlen a munkámhoz –, és a napi 3-4 liter folyadékból már meg is van valamennyi. Utána rögtön, még mielőtt leülnék dolgozni, készítek egy zöld turmixot magamnak, amit aztán egész délelőtt fokozatosan iszogatok, így folyamatosan jutok gyümölcshöz, zöldséghez, energiához egész délelőtt. Még munka előtt kell egy kis mozgás is, ez nekem rendszerint egy 20 perces csikungot jelent, amitől mindenem mozgásba lendül.
Az ebédem mindig valamilyen hús és saláta, hogy ne nehezüljek el, ne álmosodjak el, mert akkor vége van a világnak és borul a munkarendem. Kóválygó fejjel nem tudok koncentrálni, és itt elég vékony jégen táncolok, hogy ne veszítsem el a munka fonalát. A délelőtt folyamán még két liter zöld löttyöt is megiszogatok, mert folyadék nélkül még a végén elszivacsosodna az agyam, ami az én munkaeszközöm. Nyilván csak viccelek, nem szivacsosodik az, de segít éberebbnek maradni. A zöld löttyöm egyébként zöld árpalé, olyan az íze, mint amilyen egy istállónak lenne, ha ledarálnánk, de már megszoktam.
Délutánra már jöhetnek a teák, ilyenkor a csalántea a legjobb barátom, meg persze sok víz. Uzsonnára kell egy kis zöldség, mert éhesen nem lehet dolgozni, de ha mást eszem, akkor elülök, mint az iszap és nem tudom rávenni magam, hogy tornázzak a lányaimmal. Az estém már nem ennyire speciális, van, hogy az esti munkához már apjuk chipsét is megdézsmálom, de napközben nagyon komolyan veszem, hogy a koncentráláshoz megfelelő ételeket és italokat vegyek magamhoz.
Közben persze legtöbbször mindezt fél kézzel teszem, a másikkal babázva, és örül a szívem, hogy itt van ez a kicsi lány velem, és együtt termeljük a GDP-t.
Van saját történeted, amit megosztanál velünk? Írd meg nekünk az anyamborogass.blog@gmail.com címre és mi közzétesszük az anyamborogass.cafeblog.hu oldalon.
