Baba

“A gyermekünk betegsége tanított életörömre”

Kevés olyan nagy csapás van egy család életében, mint amikor kiderül, hogy maradandó károsodással született a gyermek. Mario szülei azonban fordítottak a helyzeten, és boldogan élnek sérült kisfiukkal.

Mario születésekor minden rendben volt, úgy tűnt, hogy a szülők egy egészséges újszülöttet vihetnek magukkal haza. Ám 10 napos korában kiderült, hogy agyvérzést kapott szülés közben, aminek következtében a jobb agyfélteke sérült, emiatt a testének bal oldala lebénult. A szülőket elsőre sokkolta a felismerés, hogy az ő gyermekük már sosem lesz egészséges, egy sor kérdés kavargott a fejükben: “Miért pont velünk történik ez? Mit csináltunk rosszul? Milyen élete lesz Mariónak így?” Úgy érezték, elbuktak, kudarcot vallottak mint szülők, hibáztatták magukat Mario sérülése miatt. A legmélyebb kétségbeesésben töltötték napjaikat, reménytelennek látták a jövőt, hiába volt ott a kicsi babájuk, sem neki, sem egymásnak nem tudtak örülni.

A szülők, Francesca és Roberto, azt érezték, tenniük kell valamit, hogy “megjavítsák” a babájukat, mintha elromlott volna, úgy kezelték. Valószínűleg mindannyian így reagálnánk egy ilyen helyzetben: fizikoterápia, rehabilitáció, gyógytorna… minden létező orvosi és természetgyógyász lehetőséget felkutattak, hogy segítsenek gyermekükön.

Majd egy nap ráébredtek, hogy úgy kezelték Mariót, mint egy problémát, amit meg kell oldani. Mintha lenne benne egy elromlott alkatrész, amit ki kell cserélni, megjavítani. Ekkor változott meg a hozzáállásuk nemcsak Marióhoz, hanem az egész élethez. Feltették maguknak a kérdést: “Mi az, amit magunkból adhatunk Mariónak? Mit mutathatunk neki, hogy belőlünk tanuljon?”

Rájöttek, a gyereküknek arra van szüksége, hogy az ő életüket látva ne depressziós, kétségbeesett, reménytelen hozzáállást tanuljon, hanem hogy megmutassák neki, hogyan kell örülni az életnek. Mivel még Mario megszületése előtt mindkettőjük nagy szenvedélye az utazás volt, úgy döntöttek, hogy fogják a babájukat, és megmutatják neki, mennyi örömet lelnek abban, ha bejárják a világot. Onnantól kezdve azt keresik magukban, hogy mi az a jó, amit adni tudnak Mariónak az életből, legyen az egy szép zene, finom étel vagy egy gyönyörű város. Most már úgy látják, hogy a gyermekük ajándék, akit örömmel kell fogadniuk, nevelniük, szeretniük. Tekintsünk mi is így a saját gyermekeinkre, akár egészségesek, akár nem: ajándékként, akit tárt karokkal fogadunk az életünkben, és a legjobb tükröt akarjuk tartani neki.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top