Nem szeretem a jól megszokott megoldásokat, a tipikus micimackós, nyuszikás, cuki babaszobadizájnt. Valahogy úgy érzem magam tőle, mintha az a gyermek nem is erre a világra született volna, illetve mintha ő nem a mi életterünkhöz tartozna, hanem egy vattacukros univerzumba akarnánk őt kényszeríteni. Az ő kis birodalma szerintem ezért inkább ne legyen a tipikusan babás szoba, ahol vagy bugyirózsaszín vagy bugyikék minden, és a pillangós vagy macis bordűr jelzi, hogy ez bizony egy baba szobája.
Legyen az ő szobája is olyan, ami illeszkedik a mi családi képünkbe. Ám nem csupán emiatt pártolom az alant látható babaszoba kialakítását, hanem azért is, mivel az a pici baba egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetben cseperedik. A szobájának és az őt körülvevő tárgyaknak, hangulatoknak ízlésformáló hatása van, ezért is fontos, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni a nagy áruházakban kapható babásnak kikiáltott termékekkel, hanem mi magunk találjuk ki és rendezzük be születendő gyermekünk szobáját. Hozzunk létre neki egy olyan környezetet, amiben ő is és mi is szívesen létezünk, mert szeretjük a színeit, formáit és textiljeit. Olyasmit, mint például Eulalie szobája, amiről süt az egyéniség, ízlés és kényelem.
