Nem, nem vagyok terhes, csak a szülés után még hat héttel sem húzódott vissza a hasam annyira, hogy ne nézzek ki terhesnek. Nem direkt csinálom, esküszöm, még csak nem is híztam huszonharminc kilót, egyszerűen csak így van: nagy a hasam. Rendeződik vissza, én már látom, hogy nem akkora, mint mikor kibújt belőle az a négykilós gyermek, a maga 56 centijével, de azért még nagyon messze van a lapostól.
Lehet rajta szörnyülködni és lehet megbámulni miatta.
Merthogy ez történik, megbámulnak az ismerősök, amikor megyek a nagyok elé az iskolába, meg még meg is kérdezik, hogy ilyen pici babám van, és már a következőt várom. Nem babát várok, hanem azt, hogy lelappadjon végre a hasam, mert úgy tűnik olyan fajta vagyok, akinek kevés Victoria Beckham-gén jutott, nem tudok lapos hasat varázsolni magamnak pár hét alatt. Még csak nem is tudom behúzni, hogy nehogy zavarjon bárkit a látvány, ilyen ez a pop szakma ilyenkor, itt lóg, ott kötényhas, amott pedig még mindig nagy a méhem, gondolom én legalábbis, hogy ez az oka.
Engem is zavar, mert hogy képzeli ez a has, hogy már rég kijött belőle a gyerek, és mégis itt türemkedik kifelé a nagyvilágba, ahelyett, hogy szépen belesimulna a testembe.
Amikor először szültem, mélységesen meg is döbbentem miatta, erre engem senki sem készített fel, hogy nekem terhespocakom lesz még itt két hónapig. Akkor még eltakartam, kerestem magamra három számmal nagyobb pólókat, amikben nemcsak terhesnek, de még kövérnek is néztem ki. Az önbizalmam romokban hevert és azt gondoltam, hogy így nem lehet kimenni az utcára, ez abnormális, és biztos majd úgy néz rám mindenki, mint egy gnómra, hogy megszült, és még mindig terhes.
Azóta még két terhességen túl már megtanultam, hogy a szomszéd néni, a pénztáros és az iskolánál az anyukák is mind meg fogják kérdezni, hogy ez mi, miért van ott, és csak nem újra terhesség van. Megtanultam mosolyogni rajta és azt mondani, hogy isten őrizz, egyszerre elég egy gyerekkel megbirkóznom, ez csak úgy van, majd egyszer észrevétlenül elmúlik, elmúlt már kétszer. Közben magamban mindig hozzáteszem, hogy nem értem az embereket, miért kérdeznek ilyeneket, főleg akkor, ha látják velem együtt az újszülöttemet. Még inkább főleg akkor, ha nekik is van gyerekük, és volt valaha szülés utáni hasuk.
Mikor kérdezz rá, hogy terhes has az a has vagy sem? Egyszerű: sosem.
Ha mégis ellenállhatatlan vágyat érzel rá, hogy kérdezz, akkor íme pár árulkodó jel, hogy valószínűleg tényleg terhespocakkal állsz szemben:
- Nincs vele az újszülött babája.
- Elújságolja, hogy terhes.
- Nem újságolja el, hogy nemrég született babája.
- A hasa úgy néz ki, mintha egy túlméretezett kosárlabda lenne benne, és úgy bír csak állni, mint aki mindjárt hátradől. Ebben az esetben biztosra mehetsz, mert valószínűleg másnapra van kiírva.
Minden más esetben inkább tartsd magadban a “terhes vagy?” kérdést, mert jobb félni, mint megijedni.
