Felbecsülhetetlen pillanat, amikor először öleljük át a babánkat, úgy érezzük, hogy sosem akarjuk elereszteni többé. Ne is tegyük, ölelgessük őt, amennyit csak bírjuk, mert ezzel az egyszerű, melegséget árasztó mozdulattal az immunrendszerét erősíthetjük, és boldogabb gyereket nevelhetünk belőle a tudósok szerint. Most végre alátámaszthatom a kiskamaszom előtt valamivel, hogy minek ölelgetem én őt folyton.
Szerencsére zsigerből odavagyok az ölelésért, így a gyerekeimnek is sok jut belőle már születésük óta, és most a négy hónaposom is kap ölelgetést rendesen. Bár az összes nagyszülő körülöttem meg van győződve róla, hogy elrontom minden gyerekemet ezzel, és elkényeztetem őket, én azért kitartok, és lám, milyen jól teszem.
A tanulmányok szerint az ölelés oxitocin hormont termel, ami örömérzetet és a kapcsolódás érzetét kelti az emberekben. A magasabb oxitocinszint miatt jobban kommunikálunk, bizalommal fordulunk mások felé, kevesebb stressznek vagyunk kitéve, és általános elégedettséget érzünk. Ráadásul még az immunrendszerünket is erősíti. Úgyhogy ha épp most érzelmi válságban lennél, akkor ne ess pánikba, csak menj, és ölelj meg valakit.
Az ölelésre végzett patkánykölykös kísérletek azt mutatták, hogy azok a kölykök, akik összebújtak az anyjukkal, jobban teljesítettek a labirintusokban, és sokkal szociálisabbak, kíváncsibbak voltak. Sőt még tovább is éltek. Az eredmények alapján arra következtettek a tudósok, hogy ezek szerint a legfontosabb, amit tehetünk a gyerekünk egészségéért és boldogságáért, ha minél többet öleljük és simogatjuk őt.
Ez aztán tényleg nem nagy áldozat, senki sem bírja megállni úgysem, hogy ne ölelgesse a kis szeme fényeit, úgyhogy mostantól csak egy kicsi plusz odafigyelést igényel, hogy még tudatosabban tegyük ezt.
