Egyrészt, az csak egy mell.
Mindenki látott már melleket, a nők rendszeresen a tükörben a sajátjukat, a férfiak rendszeresen az aktuális csajukét. Talán csak a kamaszfiúk érezhetik úgy, hogy a mell látványa valami különleges dolog, de ők meg emlékezzenek csak kisgyerekkorukra. Mert azt mi mind átéltük – jó esetben –, hogy az anyukánk szoptatott minket. Ha nem sikerült neki, akkor is megpróbálta.
Ebből az aspektusból nézve nem jut el az agyamig már sok éve, hogy mi a probléma a szoptatással, ha épp nyilvános helyen történik. Annyi látszik ilyenkor egy mellből, amennyit egy kivágott ruha is mutat. Sőt sokszor olyan mélyen, hasig kivágott felsőkben mászkálnak a nők az utcán, hogy még többet is mutatnak a mellükből, mint amennyit egy szoptatós anyából láthatunk. Az ő dekoltázsukra mohó férfiszemek tapadnak és irigykedve nézik őket nőtársaik, hogy micsoda melleket pakoltak ki a tulajdonosaik. Tehát megegyezhetünk abban, hogy nem a mellek nyilvános látványával van a baj, mert ha azzal lenne, akkor biztonsági őrök cirkálnának a buszokon és metrókon, hogy előállítsák és leszállítsák a kivágott felsőket viselő nőket.
Akkor a baba lenne a probléma? Az, hogy eszik?
Mi lehet megbotránkoztató azon, hogy egy pár hónapos gyerek táplálkozik? Talán túl hangosan cuppog? Gusztustalan lenne, hogy az anyja testnedveiből tartja életben magát? Ahogy ezt teszi még számtalan állatfaj is, épp a minap láttam egy szopó gorillabébit a híradóban. Neki szabad? A gorillababát mutathatjuk a tévében, ahogy az anyja mellén csüng, de az emberbaba ne csatlakozzon egy étteremben rá az anyjára, mert az már nem kívánatos tevékenység. Tényleg nem értem.
Csak a szexualitásra tudok gondolni, hogy az a baj. Hogy akik megbotránkoznak, azoknak a mell szorosan összefügg az erotikával, nem tudnak tőle elvonatkoztatni, és ezért tartják gusztustalannak a mell látványát egy babával összefüggésben. Ebben az esetben azonban megint csak nem az anyai ösztönöknek engedelmeskedő anyukával van a baj, aki meg akarja etetni a gyerekét, hanem a környezettel. Mégis az anyukát küldik ki, mégis ő kap hideget-meleget, szidalmakat, anyázásokat a neten, mégis ő az, akit megdobálnak sajtburgerrel és megvetés kíséri.
Nem, én például nem szoptattam sosem nyilvánosan, mert szégyellős vagyok. Épp ezért nem veszek fel hasig kivágott felsőket sem. De ha valakinek ez nem probléma, akkor miért nem hagyjuk békén? És miért hagyjuk békén, ha nem a gyereke miatt pakolja ki a melleit, hanem öncélúan, hogy megmutassa magát? Szeretném, ha egyszer valaki ezt értelmesen, észérvekkel megmagyarázná nekem, mert én ebben csak a tolerancia hiányát látom. Élni és élni hagyni: ez az, amit úgy tűnik, nem sikerül megtanulni nekünk, embereknek.
