Talán kiderült már az előző két mondatból is, hogy én ellenzem, hogy a tápszeres anyukákat ilyen lenézés övezze. Egyrészt senkinek semmi köze hozzá, hogy a másik gyereke mit eszik, másrészt pedig általában nem is döntés kérdése, hanem egyszerűen nincs annyi anyatej, hogy elég legyen a babának.
Ilyenkor két út áll előttünk: küzdünk a végtelenségig, mintha a tápszerrel egyenesen az armageddont zúdítanánk a saját és gyermekünk fejére, vagy ha látjuk, hogy nincs elég tej, akkor kiegészítjük tápszerrel. Cumisüvegből, mert ugye abból tud jól enni egy kicsi baba. Részemről százszor inkább választottam a tápszert a három gyerekemnél, mint hogy hallgassam, ahogy éhesen sír bármelyikük. Nem azért, mert szoptatásellenes lennék vagy épp tápszerpárti. Inkább csak a békés életet és a gyerekeim iránti feltétlen szeretetet pártolom.
Az alábbi fotókat azért válogattam, hogy megmutassam a sok szoptatós fotósorozat mellett a másik oldalt. Azt a számtalan édesanyát, akiknek esetleg lelkifurdalást okoznak az ítélkezők, miközben ők is ugyanazt teszik, mint szoptató társaik: szeretettel ellátják a babáikat, és mindent elkövetnek, hogy egészséges felnőttet neveljenek belőlük. A meghittség és kötődés nem az anya mellének függvénye, hanem azé a szereteté, amit csak ő tud megadni a babájának.
