A speciális köteléket nagyszülő és unoka között senki sem vitatja, akinél van nagyszülő, láthatja a saját szemével, hogyan repül gyermeke a mama és papa nyakába, ha találkoznak. A nagyszülőknek már csak kényeztetniük kell az unokákat, mindkét fél számára egy csupa szeretet kapcsolat alakulhat ki ebből a kötődésből. Erre alapozva indították Seattle-ben azt a programot, aminek keretén belül egy óvodát telepítettek az ottani idősek otthonába.
Az Integrational Learning Centernek elnevezett oviba 5 évesek járnak, és nemcsak egy épületben vannak az idősekkel, hanem naponta közös szervezett és szabadidős programokon is részt vesznek velük együtt. Zenei, művészeti, táncórákat tartanak nekik, sőt még ebédelni is együtt szoktak. Az otthonban 400 idős ember él, nekik a hét 5 napján a mindennapos gyerekjelenlét áldásnak bizonyult.
Ahogy az intézmény vezetője elmondta, amíg ez a program el nem indult az ovisokkal, addig az otthonban nem volt épp derűs a hangulat. Leginkább a lelassult idő jellemezte, és az otthon lakóinak 43 százaléka depresszívnek és végtelenül magányosnak írta le magát. Most már viszont, amint elkezdődnek a gyerekekkel közös foglalkozások, élet költözik az otthon lakóiba is. Úgy tűnik, hogy a gyerekek újra értelmet adnak a létezésnek – csupán a jelenlétükkel.
A cél nemcsak az idősek hangulatának javítása, hanem ezzel az integrációval a gyerekeket is megtanítják arra, hogy az öregedés egy természetes folyamat, elfogadják a másságot, fogyatékosságot, miközben feltétlen szeretetet és figyelmet tapasztalnak meg az öregek részéről. Ráadásul annyira összebarátkoznak az ott lakókkal, hogy szinte új családot is kapnak.
Present Perfect címmel készül a programról egy dokumentumfilm, ami az idősek és a gyerekek közös pillanatait mutatja be: aranyos, néha fura, máskor vicces pillanatokat. Örömmel látnánk ilyen kezdeményezést itthon is.
