“Azért írok, mert nem tudom, hogy valami baj van-e velem. Egyébként mindegy, hogy van vagy nincs, a lényeg, hogy ez a dolog hosszú távon nagyon megnehezíti az életemet. Huszonnyolc éves vagyok, egy éve házas, több kapcsolattal a hátam mögött, és be kell ismernem magamnak – végre –, hogy én még tényleg soha, de soha nem kívántam férfit hosszabban, mint két év. Számolgatom magamban, és mindig ez jön ki.
Mármint nem úgy, hogy mindig volt legalább két év, mert persze a korábbi kapcsolataim sokszor hamarabb véget értek, sokféleképpen alakultak, de a szexet legkésőbb ennyi idő után untam meg. Ha most valaki a szokásos tanácsokkal jön, hogy dolgozni kell érte, meg újra felkelteni a vágyat, meg érdekessé tenni magunkat meg a másikat, meg szerepjáték meg együtt töltött idő meg közös programok, meg kis távolság, aztán együttlét, meg figyelni az értékeit meg elfogadni, hogy a vágy természete ilyen, meg a szerelem kémiája két év – tudom, uncsi már olvasni ezredszerre –, szóval ha most valaki megint ezzel jönne nekem, legszívesebben behúznék neki egy hatalmasat, hogy hagyjon már ezzel!
Mert ugye kezdjük ott, hogy a rövid kalandjaim mellett volt már két hosszabb kapcsolatom, az egyik három évig, a másik négy évig tartott, és a másodiknál esküszöm, hogy mindent megpróbáltam.
Iszonyú szeretetreméltó fiúval jártam, most is nagyon szeretem, de el sem tudom mondani, mennyire beleuntam az intim életünkbe. És akkor én ott mindenre hajlandó voltam: kirándultunk sokat közösen, figyeltem arra, mi fontos neki, de azért volt némi saját életem, néha elutaztam külföldre a munkám miatt egyébként is, olyankor hiányzott, de főleg a beszélgetés, magamra vettem a csinos meg az extrém fehérneműket is, de a végén már szinte semmi sem segített.
Ez még csak egy dolog, vége lett, szerencsére meg tudtam szakítani. De aztán összejöttem a mostani férjemmel, a találkozásunk robbant, mint egy bomba, olyan szerelmesek lettünk, hogy nem bírtunk magunkkal, egy évvel később összeházasodtunk, és most itt állunk a kétéves határnál, és én nem tudom, mi legyen, mert megint kezdem azt érezni, hogy jó-jó, de kicsit uncsi. Mármint az élet jó, de az ágy… Megbeszéltük, ő is így érzi, csak kevésbé izgatja, mint engem, én viszont rettegek, hogy jó szex nélkül kell élnem. Az ugye nem fér bele, hogy bármelyikünk is mással legyen, de én kétségbeestem. Fogalmam sincs, mit tegyek. Most akkor itt a vége? Innentől bezárhatom magam? Izgalmas szex, viszlát? Vagy váljak el? De pusztán ezért hülyeségnek tűnik. Semmilyen normális megoldás nem jut eszembe, pedig itt rágom már magam hónapok óta.”
Ti mit tennétek ilyen helyzetben?
