“Eredetileg sima monogámként indultunk a férjemmel, de a házasságunk súlyos érzelmi válságba torkollott, és nem tudtunk máshogy kimászni belőle, csak a kapcsolat kinyitásával. Így ismerkedtünk meg a poliamoriával, vagyis többszerelműséggel, amiről korábban nem hallottam, bár tény, hogy előfordult már régebben is, hogy egyszerre több emberbe voltam szerelmes. A férjem esetében viszont nem ez volt a nehézség, hanem az, hogy ő transzvesztita.
Amikor járni kezdtünk, az ő akkor még nem teljesen világos, de különös vonzódásait kihívásnak tekintettem – még izgalmasnak is találtam.
Eleinte jól is ment minden, nekem voltak tartalékaim, szexuális és lelki értelemben is, ezért könnyen vettem az akadályokat, többek között például azt, hogy a férjem gyakorlatilag szűz: vagyis eléggé tapasztalatlan, és – mint később kiderült – nem igazán a női test hozza lázba. De ez kezdetben nem volt világos, mert velem, a korábban nem ismert nemiség és testi közelség miatt ment a dolog, még ha eleinte döcögősen is, és lassan összeszoktunk, vagy inkább: ő hozzászokott, hogy ilyen a szex, és még élvezte is.
Azért szerettem bele, mert csodálatos ember: jó barátok vagyunk, hasonló értékrenddel, nagyon egyforma emberi igényekkel, kapcsolatfüggők is, és szerettünk állandóan egymással lenni. Szexuálisan meg kezdetben egy pasit láttam, aki magas, vékony, szőke, atletikus testalkatú. Miért ne tetszett volna? A kezdők gyengeségének hittem a bénázást az ágyban. És persze soha nem gondoltam igazán végig, hogy mit vállaltam, bár azt gondolom, erre nem is lehet igazán felkészülni.
Azt hittem, hogy ő egy pasi, akinek kisvonatpálya-építés helyett a női ruhák a hobbija, de azt nem gondoltam – én hülye –, hogy ez a különös “hobbi” az élet több részét is áthatja. Vagyis hogy ő a mellet, bugyit, ékszert, körömlakkot rajtam azért tartotta vonzónak, mert neki tetszett, és ő is szívesen hordta volna.
Aztán egy pár év után elegem lett, mert addigra a szexuális életünk főleg abból állt, hogy én próbáltam úgy izgatni őt, hogy működjön a dolog, és ettől végül nekem is jó lehessen.
Közben született két gyerekünk is – mindkettőjüket akartuk és vártuk –, a kapcsolatunkat továbbra is fantasztikusnak éreztük, csak a szexuális vonalon érzékelhető törés frusztrált nagyon engem is és őt is. Ekkor jöttem rá igazából, hogy ő tulajdonképpen sosem vonzódott nőkhöz, de pasikhoz sem. Az irányultságát legpontosabban talán úgy fogalmaznám meg, hogy szeret velem szexelni, úgy is, hogy ő ad, de úgy is, hogy ő kap (strap on), de a legkedvesebb neki mégis, ha átöltözik Dorkának (ez az egyik női neve), és akkor egy pasi dugja meg.
Dorkaként én nem szeretek lefeküdni vele, mert én egy pasashoz mentem hozzá, én “kapni” szerettem volna, nem egy másik szubmisszív csajjal versengeni, hogy kőegyszerű legyek. Két éve teljesen padlót fogtam kínomban, mert nem tudtam, mi a fenét csináljunk, hogy ezt a kapcsolati mélypontot túléljük, tekintve, hogy őt megváltoztatni nem lehet, nem is akarnám, miért is tenném, de én már nagyon sokat munkálkodtam így is az ügy érdekében, viszont be kell ismernem, hogy már több éve nem vagyok nő ebben a rendszerben. Ebbe pedig belehaltam kicsit. Mindezt úgy, hogy – ahogy korábban mondtam is – a többi szinten mélyen megértettük egymást, és egyikünk sem akarta elhagyni a másikat. Vagyis a válást, mint logikus kiutat, az egymás iránt érzett szeretetünk, kötődésünk miatt mindketten elvetettük.
Akkor gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne egy harmadik fél, egy férfi, aki együtt élne velünk, és ő lenne az, aki mindkettőnket szeretne testileg.
Ahogy polikörökben is hívják az ilyen, már meglévő kapcsolatban keresett személyt, az eléggé árulkodó: unikornis. Ritka ugyanis, mint a fehér holló. Szóval erről lemondva azt találtuk ki, hogy regisztrálunk egy szexpartnerkeresőre. Egy dolgot kötöttünk ki, mint szabályt: a próbálkozásaink során tényleg mindent megbeszélünk.
Azon a nyáron esténként egymás mellett ültünk, laptopoztunk, megbeszéltük, hogy kinek hány és milyen találata van. Izgultunk magunkért, a másikért, a helyzet abszurditásán nevettünk sokat, meg persze az élményeken, amit az ember egy ilyen partnerkereső oldalon már csak úgy online összeszed. A férjem mint Dorka regisztrált, traviként, és pasit keresett, én lányként és szintén pasit kerestem. Végül is én mentem el elsőnek egy férfivel, de az igazság az, hogy már onnantól iszonyatosan felszabadult érzés volt, hogy megállapodtunk a nyitásban, és abban, hogy ennek ellenére megőrizzük azt, amink van.
Amikor hazaértem életem első “külsős” randija után a férjemhez, nagyon nehezen indult a beszélgetésünk, és rá kellett jönnünk, hogy egy ilyen helyzetre nincs a fejünkben semmilyen séma, semmiféle minta, nincsenek kész mondataink, és fogalmunk sincs, hogy kell ennek nekikezdeni.
Mindent nekünk, magunknak kellett megteremteni. Nem könnyen, de sikerült. Félt, hogy elhagyom, de eszemben sem volt.
Nagyon fontos volt nekem, hogy a férjem is megélje a vágyait, és Dorkaként elmenjen egy férfival, néha még kicsit unszoltam is, és persze amikor megtörtént, rettegtem én is, hogy most akkor vége mindennek, ő lelép, hogy nőként élhessen tovább, és csak pasikkal akar szexelni már innentől. A végén pedig igazából mint nagy kövek, a megszokás és a kényszer hullottak le a kapcsolatunkról és emelkedett egy új dimenzióba az egész. Utána terhes lettem a harmadik gyerekünkkel, és az ismerkedés egy időre abbamaradt. Most mindketten tudjuk pontosan artikulálni az igényeinket, és tudjuk, hogy a lehetőség adott, és sokszor már ez a tudás is elég.
Nekem pillanatnyilag egy partnerem van a férjemen kívül. Volt egy-két pusztán szexuális találkozóm is, de azok nem épültek kapcsolattá. Zénóval a nyitás óta kétszer voltunk testi kapcsolatban, viszont két éve levelezünk, csetelünk. A férjemnek inkább a travi szcénából hozott barátokat a poliamor életmód, ami neki sokat segített, és inkább onnan vannak azóta is állandó ismerősei, szexpartnerek értelemszerűen, mert ők nem igazán vállalják a kapcsolatot is.
Érdekes módon a mai napig nehezebben viselem egy új női tusfürdő megjelenését a fürdőszobában, ami a férjem női alteregójának a választása, mint azt, hogy elmegy egy este egy másik pasival. Nem tudom igazan jól megmagyarázni, miért.
Ő ugyanis hétköznap férfi. Aztán amikor közeledik a pillangóvá válás, néhány nap alatt megszüli Dorkát:
leborotválkozik, gyantázik, krémeket ken magára, női tusfürdőt használ, sminket próbál, vásárol, öltözködik. Nekem ezt nem könnyű végigélni, de végső soron azt szeretném, hogy legyen boldog, minden formájában. Ha kell, akkor egy férfivel.
Kívülről talán hihetetlen, de ettől a nyitástól a kapcsolatunk még szorosabbá vált, mint azelőtt. Olyan kötelék alakult ki közöttünk, amilyenről korábban nem is tudtuk, hogy létezhet. Borzasztó nehéz volt meglépni és végigélni a poliamorrá válás stádiumait, de ma nagyon örülök, hogy ezt az utat választottuk, mert – nekem most úgy tűnik – mindnyájan csak nyertünk vele. Megőriztük egymást és a családunkat, boldogan élünk a gyerekeinkkel, elfogadtuk a másikat ahelyett, hogy kényszeresen a magunk által elképzelt formára próbáltuk volna farigcsálni. Nekem ez több minden korábban elképzelt monogám-holtomiglan házasságnál. Leginkább azért, mert valóságos és mindenkinek örömet ad.”
Hallgattassék meg a másik fél is, Lia férje: A legnagyobb lépés, amikor a másik elmegy először egy idegennel. Te ezt tudod, sőt elengedted, szinte már el is hiszed, hogy te küldted, hiszen tízszer-százszor megbeszéltétek, hogy nincs más megoldás, meg olyan jó (vagy nevezzük inkább racionálisnak?) ötletnek tűnt. Aztán amikor hív egy taxit, beborul az ég, amikor becsukja maga mögött az ajtót, akkor elfogynak a szavak, és zuhansz a sötét szakadékba bármiféle kapaszkodó nélkül, és szeretnéd visszacsinálni az egészet, mert tiszta szívedből szereted és nemá’ és milyenmá’ ez, káromkodás. Aztán amikor újra otthon végre – éveknek tűnnek az órák –, akkor nagyon nem megy, nyögvenyelős, de nagyon muszáj megbeszélni, kibeszélni, megvitatni az apróságokat is, és hiába fáj rettenetesen szembesülni saját hiányosságaiddal, a végén jobb lesz mindenkinek. A második után már biztosan, mert látod, hogy nem lett vége a világnak, ott van veled, csak szexelt egy nagyot. Nekünk jobb lett, mert mi ügyes felnőttek vagyunk, mert bíztunk és bízunk egymásban, vakon, azóta is. És egy ilyen nyitás – még ha a miénk talán húzósabb is az átlagosnál – nemcsak felszabadít, de össze is láncol és a végére köt egy bogot.
Olvasd el poliamor-sorozatunk további cikkeit:
- Hány embert lehet egyszerre szeretni?
- “Azt hittem, torzszülött vagyok, mert nem tudok egy pasihoz sem hűséges lenni”
- Mondtam neki: nyugodtan feküdj le a feleségemmel!
- “Általában három kapcsolatom van egyszerre”
- “Meleg vagyok és két férfival járok – együtt szeretem őket”
- “A kisfiunk tudja, ki az apukája” – Két nő, egy gyerek és a nyitott szerelem
Van saját történeted? Írd meg nekünk az anyamborogass.blog@gmail.com címre, és mi közzétesszük az anyamborogass.cafeblog.hu oldalon.
