Baba

Emberségből az emberekért – apa és fia: a gyermekvédelem élharcosai

Apa és fia, mindketten pszichológusok, mindketten a gyermekvédelem legmélyebb bugyraiba merültek el, és mindketten a világ legkomolytalanabban komoly emberei: Vaskuti Pál és Vaskuti Gergely.

Ritkán találkozni ilyen különleges kaliberű emberekkel. Mondhatnám rájuk, hogy karizmatikusak, meghatározók, a világban tényezők. Amit tesznek és terveznek, hatással van. Nemcsak a mikrokörnyezetükre, hanem gyerekek százaira. És rögtön kettő van belőlük. Épp 30 év van köztük, Pali az életével már történelmet írt, Gergő 30 éves kora ellenére több tapasztalattal rendelkezik a gyerekekről, mint sok más 60 éves pszichológus társa.

Mert mindketten reformerek, az tisztán látszik, akik valahogy nagyobb rálátással rendelkeznek, egy olyan szemszöggel, ami nem ismer lehetetlent.

Pali reformokat harcolt ki a gyermekotthonok rendszerében, megalkotta a Help Falut Srí Lankán, megmentve sok gyereket az árvaháztól és új családot adva a szülőknek, akik elvesztették gyermekeiket a cunamiban. Gergő pedig arra készül, hogy a gyermekprostitúció ellen lép fel, hoz létre intézményt, ahol a mostani gyakorlattal szemben valóban hatékonyan menthetik ki a reménytelen élethelyzetbe jutott gyerekeket. Közben pedig együtt sorra hozzák helyre a gyerekek lelkét a Chance programban, ahol egymást érik a turnusok és a gyógyulásra váró gyerekek.

A Help Falu
A Help Falu

Végtelenül komoly dolgok ezek, mi innen a kényelmes kanapénkról talán fel sem fogjuk, hogy mennyire súlyos helyzetben élő gyerekekkel, fiatalokkal dolgoznak ők ketten, és hogy milyen szélmalomharcot vívnak sokszor. Mégis, minden komolyságuk mellett ők a világ legkomolytalanabb emberei, akik a legmélyebb problémákat is képesek humorral kezelni. Gergő látszólag csendesebb, ám ha mond valamit, akkor azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, Pali már sokat látott ember, aki végtelen magabiztossággal és kicsit hangosabban áll két lábon a világban.

A legnehezebben kezelhető kamasz lelkéhez is közel férkőznek, nem azzal, hogy bölcsen néznek rájuk a szemüvegük fölött és okosan hümmögnek, hanem azzal, hogy a gyerekek úgy érezhetik, van olyan ember, aki tényleg az ő nyelvükön beszél. Viccelődve, néha káromkodva, máskor együttérzően vagy épp harsányan.

Nem helyezik a páciensek fölé magukat, mégis – vagy épp ezért – olyan tekintélyük van a gyerekek előtt, amiről a legtöbb pedagógus és pszichológus csak álmodozik.

Dorka, az én lányom, miután két hónapig együtt élt velük, azt mondta róluk, az a jó mindkettőjükben, hogy kedvesek, viccesek és kiabálósak. És megértik őt. Az ő receptjük a személyiségükben rejtőzik, nem utánozható, ők mernek nagyot gondolni és meg is valósítani, amit kitaláltak.

Gergő szigorúan csak a háta mögött szólítja apának Palit, itt Srí Lankán ők kollégák, miközben Pali mérhetetlenül büszke a fiára, akiről nemes egyszerűséggel az a véleménye, hogy zseniális ember. Gergő kriminológus, pedagógus, pszichológus, egy gyermekotthonban dolgozik már hét éve. A hét év nagy idő, nem nagyon szokták eddig bírni a szakemberek a gyermekotthonokban, főleg nem kiégés nélkül. Gergő viszont nemhogy nincs kiégve, hanem évről évre ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel fordul a gyerekek felé.

Pali, Dorka, Borcsa és Gergő
Pali, Dorka, Borcsa és Gergő

Szerinte ez azért alakult így, mert Pali mellett úgy nőtt fel, hogy a gyermekotthonok természetes közeggé váltak számára, a gyerekkora nagy részét ott töltötte Palival, aki akkoriban igazgatója volt az egyik gyerekotthonnak, ahol egy olyan területi központot akart megalkotni, ami egy egész “szakmai falu”, tanárokkal, pszichológusokkal, szociális munkásokkal, ideiglenesen vagy hosszabb távon bentlakó gyerekekkel, családokkal, olyan rehabilitációs intézmény, amelynek természetes átjárhatósága van a falain kívül élő populáció felé és viszont. Gergőnek ezért nem idegen hely volt a gyermekotthon, ahol megoldandó problémák halmazát látja, hanem már kicsiként magába szívta azt az empátiát és érzékenységet, ami az ilyen munkához és környezethez kell. Másrészt nagy előnnyel indult a kortársaihoz képest, mivel a pszichológus képzésben a gyakorlat elenyésző, így Pali segítette, hogy igazi emberekkel, igazi páciensekkel szerezzen tapasztalatot már az egyetem alatt.

Az apjától azt látta, hogy nem lehet belenyugodni a rosszul, sántán működő gyermekvédelmi rendszerbe.

Pali ugyanis már rögtön az egyetem után reformra készült, kidolgozott egy olyan gyermekvédelmi rendszert, amivel elkerülhető lett volna az állami gondozásba vétel, és aminek segítségével sokkal több gyerek maradhatott volna családi keretek között, mint most. Terveit azonban hosszú évek munkájával sem tudta keresztülvinni, falakba ütközött itthon.

Pali a gyors váltások nagy mestere, ha elege lesz, vagy megun egy projektet, akkor nem agonizál benne még hosszú évekig, hanem rögtön új terv megvalósításába fog. Így lett belőle egy ideig a reklámiparban elismert, újító szakember, miután besokallt attól, hogy folyton akadályokba ütközik a gyermekvédelmi reformokkal. Amibe fog, abból valahogy siker lesz, talán azért, mert jelen van abban, amit csinál, beleteszi a lelkét és minden energiáját. Emiatt eshetett, hogy bejárta egy magyar BMX-artistacsoporttal a Távol-Keletet, sikeres turnét menedzselve, aminek a végén a fiúkat egy hongkongi producer szerződtette. Így alakulhatott az is, hogy 30 évnyi gyermekvédelem után fogta magát, és elment szakácsnak Izraelbe, ahol a mosogatástól kezdve a főzésig minden kétkezi munkát el kellett végeznie, ám azt mondja erről az időszakról, hogy épp erre volt szüksége annyi év pszichológia után.

Pali októberig Magyarországon lesz, hogy megszervezze a következő turnusokat
Pali októberig Magyarországon lesz, hogy megszervezze a következő turnusokat

Olyan volt számára, mint a frissítő szellő egy fülledt nyári nap után. Mert ennek a munkának volt eleje és vége, ami meg volt főzve, az meg volt főzve, ami el lett mosogatva, az el lett mosogatva. Neki ez volt a saját terápiája. Nem tudott azonban Izraelben sem menekülni a pszichológia elől, ott kötött ki, hogy a helyi gyermekotthonban tanácsadóként segített az ottani gyerekeknek. Az étteremben, ahol dolgozott, ki is írták, hogy az ő szakácsuk pszichológus, annyira büszkék voltak rá. Volt olyan éjszakája, hogy a fazekak mellől hívták el egy öngyilkossággal fenyegetőző kamaszhoz, akit megmentett végül. Egy évet töltött Izraelben, Gergő is meglátogatta ott, emlékei szerint az volt a legviccesebb a lakásban, ahol laktak, hogy három hűtőszekrény volt, amiből kettő szekrényként funkcionált. Csak arra kellett vigyázni, hogy nehogy az igazi hűtőbe tegye a nadrágját este.

Ahogy mesélik, ma mindketten megbélyegzett gyerekek lennének, akikre diagnózisokat aggatnának a pszichiáterek. Pali önmagát hiperaktív, Gergőt pedig kényszerbeteg diagnózissal látta volna el gyerekkorában. Talán ezért is olyan hitelesek és ezért sem kérdőjelezik meg a gyerekek azt, amit mondanak és tesznek. Ők is tudják milyen az, amikor “nem normális” valaki, amikor kiközösíti az osztály, vagy amikor a saját gondolatainak a csapdájába esik. Most is átélik napról napra, hogy a saját közegük, a pszichológusok többsége ujjal mutogat rájuk, nem kedvelik őket, nem szabályosak, nem illeszkednek egy rendszerbe sem. A nem illeszkedésük pont azt az újító szellemiséget hozza magával, amire szükség van.

Ha ez nincs, akkor Help Falu sincs és Chance program sincs, amivel már számtalan gyereken valóban, kézzel foghatóan segítettek.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Help Falut a saját szememmel is láthattam, megismerhettem a benne élő családokat. Azt a Help Falut, amit egy magyar pszichológus, Pali hozott létre Srí Lankán a cunami után, és aminek építéséből Gergő fia is kivette a részét.

“2004. december 26-án megmozdult a Föld Indonéziában. Helyenként 36 méter magas hullámokkal a szárazföldre csapódva eljött a “cunami”. Néhány óra alatt végigpusztította dél- kelet Ázsiát, s elért Afrikáig. A szemünk láttára tűntek el falvak és városok, százezrek haltak meg, és milliók váltak hajléktalanná.”
 
A gyerekek husángokkal ütötték a vizet, ami elvette szüleiket, testvéreiket
A gyerekek husángokkal ütötték a vizet, ami elvette szüleiket, testvéreiket

A világ vége sejlett fel az emberekben a borzalmas pusztítás láttán. Pali pedig fogta egy csapat szakértő barátját, és két hét alatt kidolgozott egy olyan programot, amiben az elárvult gyerekek és a saját gyereküket a cunamiban elvesztett szülők egymásra találhatnak, hogy újra családban élhessenek. Támogatót találni viszont már nem volt olyan egyszerű ehhez a programhoz, végül sok kilincselés után a Baptista Szeretetszolgálat állt a projekt mögé, kiküldték Palit Srí Lankára, hogy mérje fel a helyzetet. Úgy tűnt elsőre, hogy a Help Falu nem valósítható meg, mert Srí Lankán a családjogi törvényben nincs nevelőszülői státusz, márpedig ehhez pont az kell, hogy a cunami miatt árván maradt gyerekeket és gyermeküket elvesztett szülőket össze lehessen költöztetni. Azonban Pali programja olyan hatással volt a Srí Lanka-i miniszterasszonyra, hogy a Help Falu kedvéért megváltoztatták a Sri Lankai gyermekvédelmi törvényt.

“A HELP Faluban az árván maradt gyerekeket olyan szülők, nagyszülők nevelik, akik saját gyerekeiket vesztették el. HELP Program nem csak a természeti vagy humán katasztrófák esetén lehetséges segítségnyújtás különleges formája, hanem megvalósítható bármely olyan országban is, ahol gyermekmentés szükséges, mert tömegesen halnak meg, lesznek gyerekkereskedelem áldozatai árva vagy ellátatlan gyerekek. A HELP Program legjelentősebb értéke, hogy az árva gyerekeknek nagykorúvá válásukkor nem kell elhagyniuk otthonukat, saját tulajdonukká, és nevelőszüleik, nagyszüleik tulajdonává válik az ingatlan.”
 

A cunami nem kímélt senkit, pici gyerekeket és szülőket magával ragadott, mérhetetlen gyászt hagyva maga után. Krishantetől, aki a cunami idején 26 éves volt, és a Help Falu egyik nevelőszülőjévé vált, négyéves kislányát és négyhónapos kisfiát vette el az óceán. Most Palival dolgozik, mint a Chance program bázisának mindenese. A cunami előtt sikeres bicikliversenyző volt, de az ár elvitte a biciklijét és azóta sem volt annyi pénze, hogy újat vegyen. És százezernyi ilyen történetet lehetne még leírni ide, mint az övé. Pali pedig elment Srí Lankára, és segített, hogy a fájdalom kicsit enyhüljön ezekben az emberekben, és jobb soruk legyen. Azért tette, mert biztos volt a program létjogosultságában és működőképességében. Ez már nem is csak gyermekvédelem, hanem embervédelem. Emberségből az emberiségért.

A Help Falu egyik családja
A Help Falu egyik családja

“Minden gyűrű látható szeme egy láthatatlan láncnak.” (Thomas Mann)

A legszívszorítóbban maga Pali fogalmazta meg, milyen volt felépíteni a Help Falut, hogy akiknek építette, azoknak az embereknek, gyerekeknek mit jelent:

A gyűrű

Kaptam.

Gyűrűt kaptam.

Gyűrűt kaptam Ranga-tól.

Gyűrűt kaptam a 13 éves Ranga-tól.

Gyűrűt kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Aranygyűrűt kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Apja aranygyűrűjét kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja aranygyűrűjét kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja emlékét, aranygyűrűjét kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja egyetlen emlékét, aranygyűrűjét kaptam a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja egyetlen emlékét, aranygyűrűjét kaptam ajándékba a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja egyetlen emlékét, aranygyűrűjét kaptam búcsúzáskor ajándékba a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja egyetlen emlékét, aranygyűrűjét kaptam Sri Lankán, búcsúzáskor ajándékba a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

Halott apja egyetlen emlékét, aranygyűrűjét kaptam Sri Lankán, a HELP Faluban búcsúzáskor ajándékba a 13 éves kisfiútól, Ranga-tól.

A Help Falu gyermekei
A Help Falu gyermekei

Az igazán nagy dolgok így történnek. Pali nem keretek közé szorítva gondolkodott, nem a megszokott sémákat és jól bevett szokásokat követte, hanem újat és nagyot gondolt, majd addig ment, amíg meg nem valósította. Mindkét Vaskutiban érezni ezt a szellemet, hogy nincs olyan, hogy ha ők kitalálnak valamit, akkor ne tennének meg mindent érte.

Nem magukért, hanem másokért tesznek erőfeszítéseket, hogy tényleg jobbá tegyék tudásukkal az emberek életét. Ezért hozták létre a Help Falu után Srí Lankán a következő projektjüket, a Chance programot, amivel már több mint 40 “problémás” magyar gyereken, kamaszon, fiatal felnőttön segítettek. A “problémás” jelző alatt érthetünk bármit, a drogfüggőtől kezdve a mániás derpesszióson át az Asperger szindrómásig.

Nem válogatnak, ha úgy látják, tudnak segíteni, akkor megküzdenek a gyerekekért, hogy kihozzák belőlük a legjobb énjüket. Vagyis talán ezen a nyáron a számuk már 50 fölé is emelkedett, hiszen idén is indították a turnusokat, köztük azt is, amiben az én lányom is részt vett, és aminek során a gyógyulás útjára lépett az egész család. Töretlenül hisznek abban, hogy esélyt kell adni a gyerekeknek a változásra, és úgy tűnik, igazuk van, mert a módszerük működik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top