Egy új kutatás szerint a szülők 82 százaléka végzett házimunkát gyerekkorában, de csak 28 százalékuk várja el a gyerekétől, hogy részt vállaljon a ház körüli munkákból. Ugyanebben a kutatásban azt is találták, hogy a válaszadók 75 százaléka úgy tartja, a házimunkától a gyerekek felelősségteljesebbé válnak, és fontos leckét kapnak, útravalót az életre.
Előre az önellátásért
Mélységesen egyetértek a kutatásban részt vevő szülőkkel, akik bevonják a gyerekeiket a háztartásba. A saját két lányomon is látom, hogy milyen jó hatással van rájuk, amióta kénytelenek kisebb házimunkákat elvégezni. Az életkornak megfelelően kiosztott munka felkészíti a gyerekeket az iskolára, gimnáziumra, főiskolára, hogy hogyan kell önmagukat ellátni, majd később hogyan kell egy egész családot kézben tartani.
Az én nagyobbik lányom 11 évesen például kifejezetten megtisztelőnek tartja, amikor segíthet a 8 hónapos testvére körüli teendőkben, legyen az a fürdetés vagy az etetés, bár ez utóbbinál néha megjegyzi, nem gondolta volna, hogy egy kisbaba ilyen gusztustalanul gyurmázhatja az ételt. De már ő maga is megfogalmazta, hogy mennyire jó, hogy ilyen sok mindent el tud végezni a kishúga körül, mert ha majd saját babája lesz, akkor már nem jön zavarba egy pelenkázástól, öltöztetéstől vagy etetéstől.
Ugyanígy vannak a macska körüli teendőkkel is, szinte mindennap elmondom, hogy nekik kellett macska, ha már itt van, akkor tartsuk életben, adjanak neki enni, tisztítsák ki az almot. Kilenc és tizenegy évesen mindkettőt már simán meg tudják oldani, és egy kis felelősséget tanulnak, ráébrednek arra, milyen az, amikor egy másik élőlény élete függ attól, hogy ők hogyan látják el. Ezen túl pedig a nagyobbikkal már gyakoroljuk az egyedül boltba járást, még csak egy tej vagy kenyér erejéig. Látom rajta, fontos neki, hogy ilyen feladatokat bízok rá, ahogy a rántott hús panírozását sem adná ki a kezéből, az az ő feladata.
Szereti azt az érzést, hogy számít az, amit csinál, segít vele, és megkönnyíti a család többi tagjának az életét a kis apróságokkal, amiket átvállal. A kilencévesem mostanában épp nem ennyire lelkes, de neki még jól el tudom adni, hogy a porszívózás tulajdonképpen egy nagy buli, amit el is szokott hinni nagyjából 5 percig, aztán ráun az egészre.
Hogyan készíti fel a gyerekeket a felnőtt létre a házimunka?
Szülőként nehéz elképzelnünk, hogy a kicsi gyermekeink valaha is elhagyják majd a családi fészket – általában sokkal gyorsabban, mint azt mi szeretnénk –, így mielőtt ez megtörténne, fontos, hogy megtanítsunk nekik mindent, amire az önálló élethez szükségük lesz. Hogy felnőttként a saját családjukban majd jól funkcionáljanak. A házimunkák sora ehhez remek eszköz, ami felelősségre és munkamorálra tanítja őket.
Szoktassuk hozzá már ovis korban a gyerekeket, hogy mindennap van valamilyen apró feladatuk. Nem nagyon van olyan 3-4 éves, aki ne imádna söprögetni vagy port törölni. Nem mondom, hogy hatékony lesz, mert valószínűleg többet árt, mint használ, de ebben az esetben nem is az a cél, hogy tisztaság legyen, hanem hogy érezze, ő is kiveszi a részét a teendőkből. Az én kislányaim még ovis korukban nagyon szerették, ha megkértem őket, hogy vessék be a mi ágyunkat – a sajátjukat, azt neeem – vagy tegyék be a mosógépbe a ruhákat. Az ilyen kis könnyű munkákkal vezethetjük be a gyerekeknél azt, hogy természetesnek vegyék később, nekik is dolguk van a háztartás vezetésében.
A házimunka fejleszti a döntéshozó képességüket
Mint a legtöbb 6-8 évest, az én lányaimat sem érdekelte akkoriban a pénz értéke, nem értették, nekik a gumicukor valószínűleg sokkal többet ért, mint egy autó. Ezért sem támogatom azt a szokást, hogy a szülők pénzt adjanak a gyerekeknek, ha házimunkát végeznek. Inkább azt a gyakorlatot vezettem be, hogy a jutalom valamilyen közösségi élmény, amit ők nagyon szeretnének: megnézzük együtt újra a kedvenc filmjüket – de a Hupikék törpikéket soha többé! –, vagy társasjátékozunk, vendéglőset játszunk vacsoránál, amiben a középső lányom a kedvenc szerepét, a pincérnőt alakíthatja.
A lehetőségek ilyen jutalmaknál minden családban valószínűleg a végtelenhez konvergálnak, sokkal jópofább és szórakoztatóbb, mint a kezükbe nyomni egy százast egy porszívózásért. A döntéshozás pedig az övék ilyenkor, a saját jutalmukról döntenek, ezzel pedig fejlesztjük azt is, hogy mennyire értékelik a saját munkájukat.
Megmutatja nekik, hogy a türelem és a kemény munka kifizetődő
Mert természetesen a jutalmak halmozódhatnak, ha ők is halmozzák a házimunkákat. Ha többet vállalnak, több jutalom is jár, megéri fáradozni és proaktívnak lenni. Amíg kicsik voltak, az önállósággal is lehetett jutalmat érdemelni, ha maguktól, kérés nélkül eszükbe jutott összesöpörni a morzsákat, vagy csak rimánkodás nélkül fogat mosni, akkor már rajzoltuk is a kis csillagokat, amiket gyűjtögettek, hogy a hétvégén beváltsák nálam egy nagyobb jutalomra.
Ilyenkor történhetett meg az, hogy egy halom palacsintát sütöttem, pedig eszem ágában sem volt aznap a 40 fokban a tűzhely mellé állni, vagy hogy sokkal több időt töltöttem velük a játszótéren, mint amennyi szerintem ésszerű és kibírható egy anya számára. De valamit valamiért, így legalább megtanulták, hogy megéri, ha saját maguknak találnak ki háztartási segítő munkákat, ezzel pedig nem is tudják, de a felnőtt létre, a munkahelyi körülményekre is felkészülnek.
A házimunka a pénz és az idő értékét tanítja nekik, mire idősebbé válnak, önállóságra tanítja őket, és még a hálószobájukat is rendben tartják remélhetőleg majd kamasz korukban, ha kicsiként rendszeresen befogtuk őket. A haladás lassú, és persze ellenállásokkal teli, de a végeredmény az lesz, hogy egyszer csak maguktól kitisztítják a macskaalmot, elmosogatnak, mire anya, apa hazaér a munkából, és nem hagyják szanaszét a zoknijaikat. Készítsük fel őket az életre, gyerekek, irány mosogatni!
