Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni egy csokorba a legjellemzőbbeket, hátha akadnak köztünk olyanok, akikre ezek a dolgok a meglepetés erejével hatnának egyébként.
1. Alvás
Egy hosszú hét után hétvégén addig lustálkodni, amíg jólesik. Ágyban reggelizni, sőt, ha úgy tartja kedved, fel sem kelni egész nap. Vagy hétköznap egy rosszabbra sikerült napod után azt mondani este fél 9-kor, hogy ott vigye el a franc az egészet, ahol van, pizsibe bújni, jól bevackolni egy könyvvel vagy egy jó filmmel, hogy aztán édesen húzhasd a lóbőrt addig, amíg meg nem csörren az ébresztőórád reggel 7 magasságában, hogy te üdén, frissen, kipihenten pattanhass ki pihe-puha párnáid közül, és jegyezhesd meg, hogy rég nem aludtál ilyen remekül.
Na, ezt felejtsd el. Úgy 40 évre. Jobb esetben 3 óránként ébreszt majd utódod (rosszabb esetben nem is kell ébreszteni, mert nem alszol), hogy mire mindennek (peluscsere, szopcsi, peluscsere, büfi, peluscsere, esetleg kis fejés, peluscsere) a végére érsz, mínusz másfél órán kezdhesd az új 3 órás ciklust, mely minta életed egyéb területein is igen tekintélyesen lesz jelen. A jó hír az, hogy egy idő után tényleg megtanulsz örülni 36 percnyi gondtalan alvásnak, ha az égiek elég kegyesek hozzád. (Mármint azzal, hogy adnak 36 teljes percet, nem azzal, hogy megtanulsz örülni is neki.)
A folytatásért kattints a Fapiac caféblogra!
