Ahogy nézed mások képein a csillogó-villogó, gyönyörű fehér konyhát, az ínycsiklandó ebédet, amit épp esznek, és a szuper stílusos babát, aki cseppmentesen bír enni már kanállal… Saját magadnak keseríted meg velük az életedet. Óhatatlanul is elkezdődik benned az összehasonlítás, körülnézel a saját, használt konyhádban, ahol a pép, amit készítettél a dednek, nyomot hagyott a pulton, és ahol egy halom mosogatnivaló vár rád. Közben a gyermeked fülig maszatos, és szétkente az ételt az etetőszék teljes terjedelmén egyenletesen. Ilyenkor azt érezheted, hogy valamit nagyon nem jól csinálsz, ha egyáltalán csináltál jól bármit valaha.
Olvasod az interneten a cikkeket, hogy hogyan fogynak le mások szülés után 5 héten belül, te pedig még három évvel később is küszködsz pár kilóval. Hallasz történeteket babákról, akik háromhetesen már egész éjjel alszanak, és nem érted, hogy az ötévesed miért köt ki minden nap az ágyadban hajnali kettőkor. És egyre inkább olyan érzésed van, hogy nem elég jó, amit csinálsz, ahogyan anya vagy.
Pedig pont elég jó vagy.
Mert anyának lenni nemcsak arról szól, hogy hosszú teendőlistákat pipálgatunk ki, vagy hogy tervezgetjük, mi mindent kell még teljesítenünk aznap. Az anyaság pont arról szól, hogy te pont jó vagy a saját gyerekeid számára. Jól csinálod, amit csinálsz. Arról szól, hogy minden reggel arra ébredsz, úgy kelsz fel, hogy valaki más szükségleteit helyezed a sajátodé elé. Arról is szól, hogy annyira szereted a gyerekeidet, hogy bármit, de tényleg BÁRMIT megtennél értük. Mert te vagy az ő anyukájuk. Pont nekik való anyuka vagy.
A jó anyaság a pillanatokban létezik. Azokban a nehéz, őrült, párnába ordítós, könnytörölgetős, hajhúzós pillanatokban. De pár perccel később ezek a pillanatok átfordulnak a szeretet, öröm, elégedettség és boldogság pillanataiba. Abban a pillanatban tűnik fel, amikor kikapcsolod a telefonodat és az étkezőasztalon kirakod azt az 1000 darabos puzzle-t a gyerekeiddel, vagy akkor, amikor megragadsz egy esernyőt, gumicsizmát húzol, és kimész velük az esőbe táncolni és ugrálni.
Arról a percről szól, amikor odabújnak hozzád, hogy esti mesét olvass nekik.
Vagy amikor beosonsz hozzájuk a szobájukba, hogy gyönyörködj bennük, ahogy alszanak, egy csendes simogatás, hogy fel ne ébreszd, a takaró eligazgatása, mert kilóg a lábuk alóla. Ezeket a pillanatokat nem látják mások, csak a tiéd és az övék.
Azok a hajnali ébresztések és az éjszakai etetések, amiket hirtelen megébredve a hátad közepére sem kívánsz, de amikor már az öledben ülnek, akkor elolvadsz tőlük. Az első fagyizás, leeszik magukat, mindig leeszik magukat, és te megfogadod, hogy ezentúl csak vaníliafagyit kapnak, mert az nem látszik annyira a ruhán, mint a csoki vagy a málna. Meg amikor attól boldogak, hogy nagy ritkán sokkal tovább fenn maradhatnak, mint a fektetési idő, és már alig bírják nyitva tartani a szemüket, de azért küzdenek becsülettel, hogy ébren maradjanak. És azok a pillanatok is, amikor öltöztetőset játszanak, feltúrják a szekrényedet, sütit sütnek, és órákig tart, míg eltakarítasz utánuk, de igazából nem baj, mosolyogni kell tőle.
Anyaként mindent meghallgatsz, bármi mondanivalójuk van. Végtelen történeteket az ovis barátokról, fantáziákról, varázsvilágokról. Te vagy a legnagyobb rajongójuk és a legkedvesebb terapeutájuk egyben. Közben te vagy a tízóraik királynője, háttérország megteremtője, sütisütő, bogárölő és mosónő. Megtanítod nekik, hogyan kell viselkedni, és hogyan kell kicsi gyereknek lenni. Megmutatod nekik, milyen az, amikor szeretik őket, és hogy a későbbiekben hogyan becsüljék önmagukat.
Figyelj, anya, ez mind nemhogy elég, de még sok is. A játszás pont jó. A főzés pont jó. A különórákra rohanás pont jó. A bevásárlás pont jó. A tanítás pont jó. Az éneklés pont jó. A sérülések varázspuszival ellátása pont jó. Annak a kedvenc könyvnek az ötödszöri olvasása már pont jó. A szeretet pont elég. Anyának lenni nem kitüntetés, vagy teljesítendő feladat, hanem csupa melegség, szeretet és egyben következetesség. A versengés teljesen értelmetlen.
Bármilyen anyuka vagy, pont elég jó vagy
Azok az anyukáknak, akik mindig, de tényleg mindig boldognak és tökéletesnek tűnnek, megvannak belül a saját küzdelmeik. Azok az anyukáknak, akik épp nehéz életszakaszon mennek keresztül és állandóan stresszesek, nekik is megvannak a boldog pillanataik, amelyekkel melengetik a gyerekeik szívét. Azok az anyukák, akik mindig stílusosak, jó a frizurájuk és rend van a konyhájukban, ők is tudják, milyen nehéz munka összetartani egy családot.
Azok az anyukák, akiket ellep a mosatlan és egyszerűen a végkimerülés szélére értek, mind tudjuk, milyen az, amikor ilyen állapotba kerülünk. Az egyedülálló anyukák, akiknek minden felelősség a nyakukba szakadt, az élet sokszor küzdelmekkel teli számukra, ők az igazi hősök. Akármelyik kategóriában is érzed magad anyaként, ne hagyd, hogy bárki vagy bármi elhitesse veled, hogy nem vagy elég jó anya. Pontosan úgy vagy jó, ahogy vagy.
