Nehéz volt a légzés, az evés, a járás, az alvás, a hajolás és még egy olyan hétköznapi cselekedet is, mint a cipő bekötése is megoldhatatlan feladatnak tűnt számomra. Elkezdődtek a terhesség utolsó szakaszában az állandó felébredések vagy el nem alvások, a csoki iránti őrült vágyakozás, és még a babám rugdosása is fájni bírt, ha épp egy rossz mozdulattal a vesémet vagy a tüdőmet találta el.
Valószínűleg csak én éreztem úgy, hogy komoly belső sérüléseket okoz nekem néha a heves mozgásokkal, mert azért utólag csak megúsztam ép bőrrel mind a három terhességet. Valahogy így éreztem magam közben, Disney gifekkel elmesélve.
Amikor először megtudod, hogy terhes vagy:
Az a mindent betöltő, őrült együnk-együnk-együnk éhség, ami rád tör:
Az érzés, amikor egy tényleg őrülten unalmas értekezleten ülsz, és a baba hatalmas bulit csap a hasadban:
Amikor mondogatod, hogy “semmi gond, a hányinger el fog múlni”, aztán… broáf:
Ahogy sírsz a reklámokon. Csakis a hormonok miatt:
Az extra nagy adag rajongás, amivel a férjed körülvett a terhesség alatt, elülteti benned a reményt, hogy ki is fogja cserélni a pelenkákat:
Amikor valaki kimondja előtted, hogy “nyákdugó”:
Azok a furcsa terhességi álmok, amiben kicsi, érthetetlen emberkék szerepelnek:
Az a kómás állapot, amit egy szundikáláskor elérsz (egyébként ez teszi az egész terhességet kicsit elviselhetőbbé):
Reméled, hogy valahogy ilyen jól viseled majd a szülést:
Amikor nem győzöd felhalmozni a nasikészleteket magad körül. Akad belőle a táskádban, az asztalodon, az éjjeliszekrényeden vagy akár a melltartódban is:
Az a csalóka kép, ahogy látod magad, amint órákig boldogan üldögélsz a kis csöppségeddel. Ismétlem: csalóka:
Így nézel ki, amikor próbálsz kikászálódni az ágyból reggel:
Az érzés, amikor a méreteid miatt képtelen vagy ruhát vásárolni magadnak a következő akciós ruhavásáron:
