Az első babánál legalábbis még így történik, hogy minden pillanatban háromszáz fotót készítünk, mert már megint milyen édes arcot vágott, és hát azt a brümmögést még videózni is kell. Aztán amikor már második, netán harmadik babánk születik, akkor csökken a fotók száma is, nem annyira az érdeklődés, mint inkább idő hiányában. Már nem settenkedünk be a szobájába, amikor alszik, hogy lekapjuk, ahogy kis békaként kiterülve, nyitott szájjal horkol, inkább kicsit fellélegzünk, és békén hagyjuk a fényképezőgéppel.
Teljesen természetes folyamat ez, de az első napot minden babánknál igyekezzünk megörökíteni, mert ezek az első és legfontosabb pillanatok a kezdődő kis életében. Amikor még épphogy megszületett erre a világra, a szemét sem nagyon bírja kinyitni, és leginkább csak anya közelségére vágyik. Például ezt a tíz képet mindenképpen érdemes ellőni.
