Annyi a probléma ezekkel a mondatokkal, hogy ítélkeznek. Akármilyen okból van otthon az anya a gyerekével, akármeddig, senki sem mondhatja rá, hogy neki milyen könnyű dolga van. Maximum az szólhat bármit, aki járt már ebben a cipőben, de ő meg valószínűleg pontosan tudja, milyen otthon lévő anyának lenni, így esze ágában sincs beszólni.
“Bárcsak én is otthon lehetnék egész nap!”
Teljesen természetes, hogy dolgozó anyaként hiányzik az otthonunk, hogy többet lássuk a gyerekeinket, és különben is küzdelmes a munka világában helyt állni. De az ilyen megjegyzéssel az a gond, hogy úgy hangzik, mintha az otthon lévő anyuka nem csinálna semmit. Pedig rengeteget csinál: terelgeti a gyermekeit, ami tiszteletet érdemel. Ahelyett, hogy ilyeneket mondanánk, inkább támogatni kellene anyaként egymást és megérteni a másik döntéseit.
“Mi olyan nehéz ebben?”
Ezzel a kérdéssel azt kiáltjuk szinte, hogy “a gyereknevelés csak egy hobbi”, mintha olyan könnyű munka lenne. A gyerekek mellett 0-24 órában készenlétben lenni nem olyan egyszerű, sőt sokszor végtelenül kimerítő. Dolgozó anyaként sokszor inkább a munkahelyen töltött idő tűnt pihentetőnek. Mindkettőnek megvan a maga könnyűsége és nehézsége, de nem összehasonlíthatók egymással. A kérdés azt sugallja, hogy ezt a munkát bárki meg tudja csinálni, pedig rengeteg idő- és energiabefektetést jelent egy gyermek. Nem egy agyatlan videójáték vagy egy plüssállat, akivel a világon semmi probléma nem adódhat.
“Én dolgoztam egész nap.”
Az igazi ütőkártya. Amikor valaki ezt mondja, azzal azt üzeni, hogy “Én dolgoztam egész nap, míg te a fenekeden ültél egész végig.” Az igazság azonban az ő napjáról: főzés-takarítás-játszás-etetés-pelenkázás-tanítás-bevásárlás-házimunka-futárkodás-rohanás-feladatlista-szeretet… és még jó sok minden. Nem üldögél a fenekén, hanem irányítja a család életét. Vagy talán a bölcsődében, oviban is ülnek a gondozónők a fenekükön? Aki nem hiszi, próbálja ki egy napig, egy hétig, egy hónapig.
