Talán kicsit aggasztó lehet, amikor először találkozol a jelenséggel, hogy mondjuk csak lila ruhákban hajlandó járni a totyogód, sosem engedi ki a kezéből az egyik plüssállatát, vagy minden áldott este pontosan háromszor kell neki felolvasni ugyanazt a mesét. Valójában ezek a rituálék, tárgyak a totyogók biztonságérzetét erősítik a számára ijesztő nagy világban. Ettől még persze nem lesz egyszerűbb kezelni a kis függőségeiket, főleg ha valamelyik szent plüssállatát elveszíti, vagy a mosógép martalékává lesz. A következő stratégiák segíthetnek, hogy ép ésszel vészeld át a totyogó függő korszakát.
Fogadd el a biztonsági takaróját
Vagy plüssállatát, kisautóját, esetleg rongyos fél zokniját, vagy bármit, amit folyton magával hurcol. Legyen bármennyire koszlott is már az a rongyi, ami a kedvence, engedd, hogy tartsa magánál, amikor csak akarja, mert ez adja meg a totyogónak azt az önbizalomtöbbletet, ami kell ahhoz, hogy felvegye a harcot a körülötte lévő világgal.
Azonosítsd a függőségeit
A totyogók határozottan stresszesek, és a kedvenc tárgyaikkal jól meg tudják nyugtatni magukat, leginkább azért, mert még nem tudják megfogalmazni szavakkal, hogy miért idegesek épp. Például amikor reggel késésben vagytok, de még a nyusziját elő kell keríteni, mert anélkül nem mozdul egy tapodtat sem. Vagy este csak egy bizonyos pizsamában hajlandó lefeküdni. Azzal, hogy beazonosítod ezeket a kritikus, számára fontos tárgyakat, és tiszteletben tartod, hogy ezekhez ragaszkodik, sok kiborulástól megkímélheted őt is és magadat is.
Engedd neki, hogy kiboruljon, ha elveszíti a kedvenc tárgyát
Szülőként próbálsz mindenre felkészülni, mégis óhatatlanul eljön a pillanat, amikor a kedvenc dórás tányér eltörik, vagy elfelejted eltenni az imádott pókemberes napszemüveget induláskor. A legjobb, amit tehetsz ilyen katasztrófa esetén, hogy megpróbálod elterelni a totyogód figyelmét egy másik játékkal, amit szintén szeret. Ha ez nem működik, és a totyogód épp idegösszeomlást készül kapni, akkor mondd el neki, min megy keresztül: “Tudom, hogy szereted a pókemberes napszemüveget, de ebben a pillanatban nincs nálunk. Megértem, hogy ettől rossz a kedved.” Utána pedig csak hagyd beszéd nélkül, hogy megnyugodjon.
Ha a gyermek végül mégis teljesen kiborul, akkor pedig add meg magad a hisztinek, és egyszerűen hagyd, hogy végigvergődjön annak minden fázisán. A totyogóknak meg kell küzdeniük a saját érzelmeikkel, hogy újra visszanyerjék az egyensúlyukat. Tartsd észben, hogy ez is elmúlik idővel, utána pedig nyilván választ majd a függőségei helyett valamilyen másfajta elképesztő szokást magának.