A levélben Móni egyetlen külsőre vonatkozó kitétele az, hogy a férfi ne legyen alacsonyabb nála. Több kommentelőnk úgy vélte, ez bizonyítja felszínességét, és méltatlanul megsérti ezzel az alacsony pasikat.
Mincsimoncsi, akit kommentelőink a levélíróval azonosnak vélnek, valóban ostobaságnak tartja összejönni egy alacsonyabb férfivel:
Igen számít a magasság. Nem jó, ha a nő magasabb, idősebb vagy gazdagabb egy kapcsolatban. Az ilyesmi első hallásra hülyeségnek tűnhet, de valójában ez egy kapcsolatban kibékíthetetlen viták forrása. Csak a magasságról annyit, hogy a nők ösztönösen olyan férfiakhoz vonzódnak, aki meg tudja őket védeni, akire felnézhetnek. Ha a férfi alacsonyabb, akkor a nő nem tud rá felnézni, pedig ez fontos… és nem érzi úgy, hogy arra a férfira ő támaszkodhat, hogy baj esetén meg tudná védeni. A férfi pedig nem érzi magát eléggé férfiasnak, ha alacsonyabb a nőnél. Aki ezt nem tudja megérteni, annak javaslom a googlet, hogy olvasson utána az emberi pszichológiának, mert én így hirtelen nem tudom most jobban elmagyarázni, megfogalmazni.
Borinak viszont jó tapasztalatai vannak az alacsony pasikkal, és tudja, mekkora sérüléseket okoz nekik, ha nem veszik őket férfiszámba:
“Ha kérhetem, ne legyen alacsonyabb nálam.” A barátom meghív vacsorára, jókat beszélgetünk, működik a szex, és beszélünk is róla, van önálló élete, támogat, hisz bennem és önmagában is, és… alacsonyabb nálam. Érdekelne, mit mondanál egy férfinak, aki mindenben tökéletesen megfelel az elvárásaidnak, de alacsonyabb nálad… Mert ha ez komolyan szempont, akkor nem csak az általad becsmérelt “csakszex”, “alkoholista” stb. férfiakkal van a baj 🙂
Később még hozzáteszi:
A nálam 9 centivel alacsonyabb barátom személyes elbeszélései alapján láttam bele, hogyan tiporják a nők a porba az alacsony férfiak önbecsülését. Írhat nekem bárki három részes trilógiát arról, hogy csak magasabb férfi mellett érzi magát biztonságban egy nő, de ez nettó ostobaság. Látom, milyen mély sérelmeket tud okozni egy egyszerű “Helyes fiú vagy, de…” Gondolom, ha a levélírót egy alacsony, de dúsgazdag és híres, mások által is szexbálványnak tartott hollywoodi színésszel, ne adj isten egy énekessel hozná össze a sors, máris nem számítana az a néhány centi. Persze megvan hozzá a joga, hogy ez neki szempont legyen, de szerintem ennek nem az alacsony férfiak nyilvános ekézése a módja – gondolok itt a levélíró későbbi kommentjére. (Legközelebb majd értekezek arról a fajta kettős mércéről, ami nőtársaim hozzáállását jellemzi, mert ugye bezzeg ha egy férfi írna ilyen levelet, és kikötné, hogy a nő ne legyen duci, akkor azonnal rátámadna több ezer mérges nő…)
És valóban, Vigh Győző ténylegesen ekézve érzi magát Móni és Mincsimoncsi kitétele miatt, komolyan zavarja, hogy valakinek van ilyen külső elvárása:
Jó, én már nem vagyok férfi, tudod, a 160 cm magasságommal. Ez nem sértődés, sajnos tapasztaltam saját bőrömön, sőt valamilyen szinten meg is értem a dolgot. De tudod, a párom mégis felnéz rám ( és nem csak úgy, ha én egy kis dombon állok). Ne haragudj, egy csöppet emancipális hozzászólás (vagy hogy kell írni ?) lett. További szép napot.
Mincsimoncsi ugyanakkor felhívja arra a figyelmet, hogy a társkeresőn a férfiak is csak vékony lányokat kutatnak, ami pont ugyanígy rosszul esik a ducibb alkatúaknak is.
Ladybird pedig Győzőt és Borit megcáfolva kijelenti, hogy érdemes is kerülni az alacsony férfiakat.
Én nemcsak azért kerülöm a nálam alacsonyabb pasikat, mert nem tetszene, hogy alacsonyabb, sőt kifejezetten irritálna. Más is van még. Megfigyeltem, hogy nagyon komoly százalékuk (és bocsánat az általánosításért, tudom, nem szabad) igen erősen küzd komplexusokkal, amit a másikra vetít ki. Pont azért, mert alacsony. Gyakori, hogy arrogánsak, agresszívek, lekezelőek, stb. Én meg ha társra vágyom, semmi kedvem más frusztrációját gyógyítgatni. Mindenkinek megvan a maga “fogyatékossága”. Egy felnőtt, értelmes, intelligens embertől elvárható, hogy ezekkel megtanuljon normálisan együtt élni.
Dolor szimplán arra kérdez rá, hogy úgy egyébként miért ne lehetnének valakinek külső elvárásai? Alapvetően mindnyájunknak van ilyen, csak nem mindenki vallja be:
Én furcsának tartom, mikor valaki számon kéri másokon, hogy azoknak megjelenésbeli elvárásaik vannak a leendő partnerrel kapcsolatban. Ez teljesen természetes dolog, a párkapcsolat része a szex, a szex feltétele a fizikai vonzalom, az pedig egy ösztönszintű dolog, s mint ilyen, nem ismeri a politikai korrektséget.
Nálam totális libidókiller, ha egy férfi alacsonyabb nálam, ez nem elhatározás kérdése volt, hogy most diszkrimináci leszek, zsigerileg így vagyok beállítva. Észre sem veszem őket mint férfit, ez van.
(És szerintem hazudik, aki azt állítja, nincs hasonló heppje. Vagy végképp kétségbeesett.)
Több kommentelőnk számol be Móniéhoz hasonló tapasztalatról: szerencsétlen próbálkozásokról, és arról az érzésről, hogy a férfiak, az igazi férfiak egyszerűen eltűntek. És általánosságban egy dolgot tanácsolnak a társkeresésben megfáradt kétgyerekes anyukának: hogy egy ideig ne keressen, hanem foglalkozzon valamivel, ami tényleg érdekli, felejtse el a kutatást, fél évig csak örüljön egy kedves tevékenységnek, mint hastánc, baráti kör, vagy bármi, amit választ. Utána pedig, a legtöbbek szerint, úgyis levakarhatatlanok lesznek a férfiak.
Viszonylag érdekesnek találjuk egyébként, hogy olvasóink legfelháborítóbbnak a magasságra vonatkozó kitételt találták. De ha már a témánál tartunk, ti mit gondoltok az alacsony pasikról? Milyen tapasztalataitok vannak velük? Várjuk a leveleket az anyamborogass.blog@gmail.com email címre!
