Nincs abban semmi bátor, ha megmutatod a szülés utáni tested

A szülés utáni test magán viseli a terhesség nyomait, ennyi az egész. Teljesen természetes és normális jelenségről van szó, amit, ha megmutat valaki, akkor nem bátor, hanem teljesen természetesnek és normálisnak tartja a terhességet és szülést. Az anyukáknak ilyenkor azt sugallják, hogy ez a test igazából szégyellni való lenne, mintha valami testi deformációt jelentene az, ha kihordunk egy gyereket.

Vagy az is bátor dolog, ha kimegyünk az utcára szülés után az esetenként két számmal megnövekedett fenekünkkel?

Nekem három terhességem volt, az egyikkel sokat szedtem fel magamra, a másik kettővel kevesebbet, de őszintén, nem ez az életem legfontosabb kulcskérdése, hogy nincs tökéletes Rubint Réka-testem. Hozzáteszem, pont Rubint Rékával szoktam itthon edzeni, minden másnap a nappalimban ugrál velem. Három gyerek nyomot hagy a testen, már eleve tudtam, mielőtt belevágtam volna, úgyhogy a kevésnél is kevésbé izgatnak a csíkok a hasamon. Tudom, hogy adottság kérdése, és keveseknek adatik meg, hogy ne csíkosodjanak be terhesség alatt, úgyhogy a létezésükkel nem határozhatják meg az életemet, nem is definiálhatják a bátorságomat.

Ennyire egyszerűen kellene a szülés utáni testhez hozzáállni. Nincs abban semmi bátor, hogy valaki megmutatja a hasát, sőt ezek a képek azt sugallják, hogy van valami abnormális ebben, amit fel kell vállalni, mintha coming out lenne, felfednénk egy sötét titkot magunkról. Azt üzenik, hogy a has akkor szép, ha sima, csíkmentes, lapos, és akinek nem olyan, annak nagy bátorságra van szüksége, hogy ne rejtse el egy hasleszorító nadrág mögé.

Fejezzük már be ezt a csíkos, szülés utáni hasak őrületet.

Az lenne az igazán ideális, ha egy anya mindent aggály nélkül mutathatna magáról egy képet az újszülött babájával úgy, hogy még fel sem ötlik benne a gondolat, hogy megszólják azért, mert milyen már a hasa. Hát milyen lenne, most szült, és emberből van.

Mi lenne, ha csak abbahagynánk, hogy mutogatunk egymás ráncaira, csíkjaira, császármetszéshegeire, bőrhibáira és megereszkedett bőrére, mint valami szigorú szülés utáni rendőrség? Mi lenne, ha a frissen szült anyukák nem azt az üzenetet küldenék más anyukáknak, hogy az bátor dolog, hogy csak önmaguk mernek lenni? Ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Teljesen mindegy, hogy hogyan csomagoljuk be, az ítélkezés benne van ezekben a fotókban is. Az üzenet, hogy valójában a fizikai megjelenésünk egy nagy hazugság, mert a többségünk félelemben él a saját testével kapcsolatban, elfogadhatatlannak tartja, mintha valami szörnnyé váltunk volna, miután szültünk.

Nem azt mondom, hogy ez nem egy jó kezdeményezés, megmutatni a világnak, milyen különbözőek vagyunk, mert minél több képet látunk a szülés utáni testről, annál inkább fel leszünk készülve a saját testünkre és annak változásaira. Önelfogadáshoz és stresszmentesebb anyasághoz vezethetnek ezek a fotók. De ne tegyünk úgy, mintha szörnyszülöttként kellene kezelni magunkat miután gyereket szültünk. Nincs szükség bátorságra ahhoz, hogy szépnek érezzük magunkat anyaként is.