Olykor azt érzem, hogy én vagyok az az anya, aki nem szereti eléggé a gyerekeit ahhoz, hogy folyton szelfiket készítsen velük és kilője őket az Instagramra. Biztos, hogy én vagyok az egyetlen olyan anya, akinek nincs tökéletes kézimunkasarok a házában – nincs is házam –, amit a Pinterestre kirakhatna. És határozottan egyedül vagyok az, aki nem tud frappáns, vicces kommenteket írni Facebookra és Twitterre, amik bárki mást érdekelnének, mint a saját anyukámat.
Tudom persze, hogy ez a közösségi média egy ilyen játék,
benne vagyok már annyi éve, hogy tisztában legyek vele, hogy a többiek életének csak egy icipici szeletét látom. Sok órát töltöttem már ahhoz a Pinteresten, hogy tudjam, soha nem fogom elérni azt a saját lakásommal, sütikéimmel, gyerekeimmel, amit ott találok. Láttam már annyi blogposztot, hogy tudom, csak a tökéletes képet teszik bele, nyilván nem azt, amin a háttérben verekszenek a testvérek. Annyi mindent leírtam már a saját életemről ezeken a felületeken, hogy pontosan tudom, mi az, amit soha nem osztanék meg másokkal az interneten, és hogy ezzel így vannak valószínűleg az ismerőseim is.
Annyira szeretném, ha mások, akik az én életemet követik így a közösségi média különböző felületein, tudnák, hogy semmi sem az, aminek látszik. Közelről sem olyan tökéletes, mint ahogy a képeken kinéz. Az én életem is káoszos, rendetlen, és tele van mosnivalóval, csak épp az nem annyira érdekes, mint a többi, örömtelibb pillanat, amit esetleg kiteszek Facebookra és társaikra. De érdekes módon, ha direkt meg is osztja valaki ezeket a nem annyira csodálatos gyereknevelős pillanatokat, még az is valami rózsaszín árnyalatot kap az interneten. Ahogy nézem, még a saját életem is jobbnak tűnik nekem is a saját Instagram feedemen.
De ez csak trükk, ne dőlj be neki.
Valamiért csak az interneten történik ez meg, hogy olyan tökéletesen rá tudnak ezek az oldalak tapintani a belső bizonytalanságunkra. Ráébresztenek, hogy mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy tökéletes anyák legyünk. Ezt hívják összehasonlításnak. Amikor összemérjük azt, amink van, másokéval, és természetesen nem mi jövünk ki belőle győztesen.
Ha legközelebb beszippantana ez a jelenség, akkor emlékezz rá, hogy a te életed, a te napjaid, a te gyerekeid csak a tieid. Nem lehet összehasonlítani máséval, mert neki is megvannak a saját nem tökéletes pillanatai, mint neked. Mi mind egy tökéletlen életben élünk, a kérdés csak az, hogy mihez kezdünk vele.
Olvass többet az anyaságról:
- Egy háztartásbeli anya véleményére felzúdultak az internet dolgozó anyái
- “Anya vagyok, de mások gyerekeit utálom”
- 10 érzés, amit minden anya átélt már
