10 dolog, amire bárcsak megtanított volna az anyám gyerekkoromban

Nincs abban semmi szégyen, hogy kissé sérült gyerekkorom volt, mondhatnánk úgy is, hogy érzelmi káoszban nőttem fel. Állandó kritika anyám részéről, elhanyagolás apáméról, idegösszeomlásokat és bántalmazást néztem végig születésemtől kezdve. Minden, mindig a szüleimről szólt az életünkben, az ő hangulatuknak kellett mindig megfelelnünk. A hétvégék anyámtól zengtek, aki követelte, hogy takarítsuk fényesre a lakást. A hétköznapok apám sértődésétől voltak telítettek. Ha valami eltört, akkor csak a gyerekek tehették. Ha hangzavar volt, akkor már megint a kölkök csináltak valami disznóságot. Ha elfogyott a tej, akkor miért nem szóltunk, hogy nincs több. Ha eltört a lábam, miért kellett nekem elesni. Ne nevessek olyan harsányan, ne egyek annyit, ne hordjak olyan ruhákat… semmi sem volt jó. A létezésemmel volt problémájuk.

Egy ilyen családban csakis drámai gyerekkor juthat. Nem megértő közeg ez, ahol meghallgatják a gyerekeket, és figyelnek rájuk. Nincsenek kérdések, hogy milyen volt a napod. Nincs érdeklődő, meleg szívű szülő, aki megölel, ha hazaértél. Csak sérülten lehetett ebből kikeveredni. Viszont arra tökéletes volt, hogy tisztázódott bennem már nagyon korán, hogy mit kell elkerülnöm a saját gyerekeimmel. Tudatában voltam egy idő után, hogy mit nem tanítanak meg, mit nem kapok meg otthon, amit én át akarok adni a saját lányaimnak.

Mert nekem rengeteg időbe és kemény leckébe telt, míg ezeket magamtól megtanultam már felnőtt fejjel.

1. A jó kapcsolat gazdagítja az életedet, nem lerombol érzelmileg

Az egyik legfontosabb dolog, aminek alaposan megéreztem a hiányát, hogy az egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatban – legyen az párkapcsolat vagy barát – a két fél támogatja és nem húzza le egymást. Nincs alá- és fölérendelt ember benne. Úgy tanítom a lányaimnak, hogy ha 70 százalékban jó együtt lenni, akkor az egy jó kapcsolat. Ha 60 százalékban jó, akkor megéri esetleg megjavítani. De ha csak 50 százalék vagy kevesebb jó van benne, akkor tovább kell lépni.

2. A gondolataid és érzéseid számítanak

Aki jó családban nőtt fel, annak ez teljesen természetes. De akinek érzelmi sérültek, alkoholisták, bántalmazók voltak a szülei, annak ezt meg kell tanulni külön. Én például olyan 32 éves korom körül ébredtem rá, hogy az, amit gondolok és amit érzek, nem feltétlenül rossz, és nem kell lenyelnem mindent. Hogy van helye a világban annak, ami bennem van. Pedig ahhoz, hogy önmagát tudja adni az ember, ez egy alapvető dolog, amit már gyerekkorban meg kell alapozniuk a szülőknek.

3. A megbocsátás egy létező dolog, és hibázni ér

Az én gyerekkoromban nem volt bocsánat. Volt helyette támadás, hiszti, kifogások keresése és felelősséghárítás. Abban a hitben neveltek, hogy a hibázás és kudarc a legrosszabb dolog, ami történhet egy emberrel. Pedig a bocsánatkérés és a megbocsátás az emberi kapcsolatok alappillérei, mert nincs olyan ember, aki ne hibázna néha. Arra tanítom a lányaimat, hogy kérjenek bocsánatot, ha valamit elszúrnak, és álljanak ki magukért, ha úgy érzik, másoknak kellene tőlük bocsánatot kérni.

4. Okos vagy, bízz a megérzéseidben

Azt tanultam meg gyerekként, hogy kérdőjelezzem meg minden megérzésemet, ne hallgassak az ösztöneimre, megbízhatatlanok, csak a bajt hozzák a fejemre. Pedig ott voltak és elirányítottak volna a helyes irányba, ha hallgatok rájuk. A gyerekeimnek már azt akarom átadni, hogy a megérzéseik mindig jól súgnak, ne hallgattassák el senki kedvéért őket.

5. Nem kell tökéletesnek lenned

A szülőknek az is dolguk lenne, hogy megtanítsák a gyerekeket arra, milyen a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Nem a viselkedésüktől függ, csak a létezésükkel kiérdemlik a szeretetünket. A lányaim tudják, hogy nem dől össze a világ, ha néha nincs kész a házi feladat vagy kilyukad a nadrágjuk, esetleg olyat tesznek, amit nem kellett volna. Senki sem tökéletes. Nem is kell annak lenni.

6. Rajtad múlik, mi lesz belőled

A tanult tehetetlenséget már az anyatejjel szívtam magamba. Azt tanították nekem, hogy az élet teljesen hiábavaló, felesleges próbálkozni, úgysem jutsz előbbre, és úgy általában, minden és mindenki igazságtalan. Aztán szerencsémre rájöttem, hogy azért nem úgy van az, hogy csak úgy történik velem az élet, és nekem semmilyen ráhatásom nincs. Most pedig már ezt tanítom a lányaimnak, hogy kemény munkával, lépésről lépésre, kitartással igenis tehetnek saját magukért és a boldogulásukért.

7. Tanuld meg beosztani az idődet

A szüleimtől csak azt láttam, hogyan folyik szét az idő a kezeik közül, amíg nagyon elfoglaltnak látszanak. A saját káromon megtanultam, hogy kis lépésekre bontva kell elérni a céljainkat. Azt tanítom a lányaimnak, hogy ne zsúfoljanak túl sok teendőt egy napba, hanem hagyjanak pihenésre is időt maguknak. És mindig tartsák észben, hogy egyszerre csak egy napot kell megoldaniuk.

8. Engedd el

Mint Elza. Ne rágódj, ne agyalj, ne kapaszkodj, csak engedd el, amikor el kell engedned az életed egy-egy fejezetét.

9. Soha, de soha ne add fel

Néha sokkal tovább tart, több energiát igényel, hogy megoldjunk egy problémát vagy elérjünk egy célt. A szüleimtől azt tanultam, hogy az első apró akadályánál el kell dobni magam és feladni, majd megkeresni, kit hibáztathatok a kialakult helyzetért. Én inkább azt tanítom meg a lányaimnak, hogy tartsanak ki, ne hagyják magukat, mindig keressék a megoldást, a válaszokat, okokat.

10. Ne sírj, ha kiöntöd a tejet

Nem valami metafora ez, hanem szó szerint értem. Amikor bármit kiöntöttem véletlenül gyerekként, az anyám hatalmas patáliát csapott miatta, mintha minimum porig égettem volna a házat. “Hogy tehetted? Nézd meg a szőnyeget! Mindent tönkreteszel!” Sokáig tartott míg rájöttem, hogy ez a reakció nem normális, és hogy igazából nem olyan nagy ügy az egész. Fel lehet törölni, ki lehet tisztítani, meg lehet oldani. Nincs vége a világnak. Metaforaként is megállja a helyét, mert azt jelenti, hogy nem kell mindennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert csak a saját életünket nehezítjük meg vele.

Olvass még többet a gyerekkorról:

• Ilyen az igazán felhőtlen gyerekkor – fotók
• A 10 legkellemetlenebb dolog, amit gyerekkorunkban utáltunk
• 10 dolog, amit házi feladat helyett csináljanak a gyerekek délutánonként