1. Nem hiányzik az exünk
Mindegy, hogy házasok voltunk, vagy csak egy röpke együttlét sikerült, mivel már nem vagyunk egy pár, baromira nem érdekel minket a volt partnerünk. És tegyük is hozzá, ők csak a felét adták a világ számunkra legfontosabb személyének – a gyerekünknek. Igen, vége van, nagyon vége, nem akarjuk visszacsinálni, nem akarjuk visszahívni, visszasírni egyetlen kósza éjszakára sem, vagyis új feleségek, szeretők, barátnők – vigyétek, a tiétek! Mi már TÉNYLEG nem kérünk belőle! Igen, azt szeretnénk, hogy gondoskodjon a gyerekéről, de mint férfira már nem tartunk rá semmiféle igényt.
2. Nem a műkörmösnél költjük el a gyerektartást
Ez a legundorítóbb klisé az egyedülálló anyasággal kapcsolatban. Keményen dolgozunk, szóval jobb, ha elhiszed, hogy az új cipőt, a friss manikűrt, a táskát a keményen megkeresett pénzünkből fizettük ki. Azért is idegesítő, amikor ezt feltételezik, mert egyáltalán nem egyszerű megszervezni az életet úgy, hogy ennyit dolgozhassunk, a gyereket mindig elvigyük a különórára, és még jó fejek is legyünk vele, de hidd el, meg tudjuk csinálni, és a csinosságunk nem az exünknek, hanem nekünk, magunknak köszönhető. A gyerektartás a gyerekre megy.
3. Az online randizásnál kevés rosszabb van
Sokkal szívesebben töltjük az időt a barátainkkal, valakivel, aki normális, kulturált, és jól elvan a gyerekekkel, mint elmebetegekkel eleve halálra ítélt randikon, olyanokkal, akik egy szódára sem hívnak meg végül, esetleg visszakérik a vacsora összegét, ha nem fekszünk le velük. Chatelni meg marhákkal, akik egyből a farkuk méretével jönnek, több mint kiábrándító. A legtöbb online randi sajnos csak arra jó, hogy másnap a kollégákat megnevettessük, egyébként meg szerintem valójában egyik nő sem érti, a férfiak szerint miért menő nyilvános wc-ben szelfizni.
4. Szeretünk egyedül lenni
Akár apa segít, akár más okból lehetséges, de imádjuk a saját magunkra fordított időt. Hogy miért? Mert az egyedülálló anyák 24 órában szolgálatban vannak, ennek köszönhetően pedig az éjszakai online sorozatokért élünk, a végigaludható vasárnapokért és gyakran azokért a tevékenységekért, amelyek nem tartalmaznak semmiféle emberi kommunikációt. Mert valahol fel kell töltődnünk, és a gyerekkel való állandó együttlét alatt ez egyszerűen lehetetlen.
5. Nagyon rendesen beszélünk a gyerekünknek az apjáról
A fiam tudja, hogy az apja elképesztően fut, és nagyon jól néz ki – ez kettő azokból a jó tulajdonságokból, amelyeket az apjától örökölt. Az egyedülálló anyák nem ostorozzák és feketítik a gyerek apját a háta mögött, főleg, mert az a férfi, bevonódva vagy hiányozva, de igenis segített összehozni egy csodás kis lényt. Szeretnénk, ha a gyerekünk ismerné minden jó tulajdonságát, és büszke lenne rá. Komolyan gondoljuk, hogy nem érzelmi sérülteket akarunk nevelni, hanem teljes értékű, boldog embereket.
6. Nem kérünk a megmentősdiből
Jó lenne tisztázni: nem szeretnénk, hogy egy férfi mentsen meg minket. Mert például én a fiammal, a kutyámmal, a karrieremmel meg a barátaimmal jól elvagyok. Nem zárok ki még egy szerelmet, de a legnagyobb már megvan: a fiam. És tényleg nem kérek a megmentősdiből. Sokkal inkább partner szeretnék lenni, akiben meglátják a társat vagy a lehetőséget. Akivel egyenlőnek lehet lenni, nem pedig kirángatni a szörnyű élethelyzetéből, ami nem is szörnyű. És ugye van itt még valami: minket – hosszútávra legalábbis – már csak gyerekkel együtt lehet választani. Olyan nincs, hogy csak én, de ő nem.
7. Néha szomorúak vagyunk
Igen, persze előfordul. Van, hogy hosszabb, van, hogy rövidebb idő felvidulni. Néha segít, ha kiguglizzuk Bradley Coopert, Zac Efront vagy Johnny Deppet, máskor legalább a Bridget Jones 1-et meg kell nézni vagy a Büszkeség és balítélet teljes BBC-sorozatát, és természetesen előfordul, hogy a barátainkat kell összetrombitálni, vagy felhívni a legjobbat, hogy jöjjön azonnal. Szentek és angyalok és törhetetlenek, na, azok aztán nagyon nem vagyunk. De azért az ellenkezője is fontos: nem szomorkodunk állandóan, csak ha éppen ránk szakad az ég.
8. Szükségünk van a segítségre
Vagyis, köszi, elfogadjuk az ajánlatot, hogy vigyázol a gyerekekre egy kicsit, hogy segítesz bevásárolni, vagy hozol egy kávét. Szívesen elvisszük a kicsit egy játszótéri randira, örülünk, ha gondolsz ránk, és igen, igen, igen, viszonozzuk a szívességet, és nagyon örülünk neki. Nem akarjuk egyedül csinálni, nem akarunk felvágni azzal, hogy egyedül is megy minden gond nélkül, mert néha nem, néha nehéz, és nem bírjuk el a vállunkon az egész világot.
Olvass többet az egyedülálló anyukákról:
- 10 túlélési stratégia egyedülálló anyáknak
- Társas inkubátor: egyedülálló anyák társbérlete
- “Veregesd vállon magad” – nyílt levél az egyedülálló anyáknak
