Kedves férjem!
Sajnálom. Sajnálom, hogy elhanyagoltalak az utóbbi négy és fél évben. Biztosíthatlak, hogy még mindig a legfontosabbak között vagy számomra, csak már nem az első helyen állsz.
Tisztában vagyok vele, hogy vannak vágyaid, álmaid és szükségleteid.
Amikor azt mondom, hogy számíthatsz rám, komolyan is gondolom. Tudom, hogy már unod a kifogásaimat, hogy fáradt vagyok, fáj a fejem, vagy ogy mire mellém bújsz, már horkolok. Hidd el, én is azt szeretném, ha annyi energiám lenne, mint öt évvel ezelőtt. Sőt bárcsak annyi lenne belőle, mint két hete, amikor csak mostam, hajtogattam és 10 kör tiszta ruhát elpakoltam. Persze te ezt nem láttad, mert már aludtál, én pedig hagytalak pihenni, mert arra volt szükséged.
Tudom, hogy néha olyan érzésed lehet, mintha ez egy üzleti kapcsolat lenne köztünk. Igazad is van. Néha napokig – akár hetekig – én is ezt érzem. Pedig sokkal jobb házasságot szeretnék magunknak, mert együtt nagyon jók vagyunk. A probléma az, hogy az életem, agyam, testem teljesen belegabalyodott abba, hogy a két kisfiunk anyukája legyek. Akkor is, amikor már lefektettük őket aludni, és a kanapén ülve nézzük a filmet, az agyam még mindig anya üzemmódban ketyeg. Azon gondolkodom, mi lesz holnap, mi lesz 10 év múlva, hogy neked van-e tiszta inged. Aggódom a pénz miatt, a fiúk fejlődése miatt, a tej miatt. Van elég tej itthon? Nem tudom kikapcsolni magamban az anyát. Most már ez vagyok én. És ez kimerítő fizikailag, érzelmileg és lelkileg.
Nem akarom, hogy azt gondold, nem vagy annyira fontos nekem, mint régen.
Nem tudnék, nem akarnék élni nélküled. Ez csak annyiról szól, hogy te egy felnőtt ember vagy, aki el tudja magát látni. Ha már szavazhatsz, akkor igazán meg tudod csinálni magadnak az ebédet. Ha már vezethetsz legálisan, akkor fel tudod hívni az orvost, hogy időpontot kérj tőle. Amikor hazaérsz a munkából, sajnos épp a legrosszabbat kapod belőlem. Mert a gyerekeinknek adtam mindent, ami a legjobb bennem.
Nem tudok egyszerre foglalkozni a te egészségeddel, a fiúk egészségével, a hörcsög egészségével és a saját egészségemmel. Ki marad ki szerinted? Nem te, nem a gyerekek és nem a hörcsög. Amikor én mondom azt, hogy rosszul érzem magam, hogy nem aludtam, az azért van, mert nem gondoskodtam saját magamról. Persze erre te mindig mondod, hogy menjek el orvoshoz, egyek egészségesebben, igyak több vizet, de ez van, a saját fontossági sorrendemben az utolsó helyre csúsztam. Tudom, hogy nekem kell változtatnom ezen, és nem is panaszkodásképp mondom mindezt el, csak el szeretném magyarázni, hogy miért nem marad sokszor semmim, amit adhatnék neked.
Aggódom a horkolásod, allergiád, az ízületeid miatt. Aggódom az egyik fiunk pöttyei és a másik orrfolyása miatt. Aggódom még az aranyhalaink miatt is, hogy túl algás az akvárium, és le kell cserélni a vizüket. Hozzáadom ezt is ahhoz a végtelen listához, ami miatt lelkifurdalásom van, és ami a fejemben íródik, miközben próbálok elaludni.
Egyik sem a te hibád, nem is okollak semmiért, és nem akarnálak megváltoztatni sem.
Fantasztikus, amit teszel a családodért, keményebben dolgozol, mint bárki, akit ismerek. Mindenki másnál jobban törődsz a családoddal, beleértve engem is. Mindennap egyre jobban szeretlek, te vagy a legkedvesebb, legszeretőbb apa a világon. Nem véletlenül sírnak a gyerekek, amikor elindulsz munkába. Büszke vagyok rá, hogy ilyen példaképük lehet, mint amilyen te vagy.
Én pedig nem az az ember vagyok, akit elvettél 11 évvel ezelőtt. Megváltoztam, és feleséggé, anyává, baráttá és időmenedzserré váltam. Séf lettem, akinek a specialitása a csirkefalatkák és a sajtos tészta. Házvezetőnő lettem, aki nem képes vezetni a házat. Közben könyvtáros és 24 órás műszakos nővér is vagyok. Nem akarok más életet, mert szeretem ezt, amit együtt hoztunk létre. De már nem az a spontán, sörivós, szexi lány vagyok, akivel régen szerelembe estél. De így is szeretlek, örökké.
A feleséged
Olvass többet az anyaságról:
- Az anyaság nem csupa csillámpóni és szivárvány
- A 100 legjobb dolog az anyaságban
- Könnyebbé válik az anyaság, ahogy nőnek a gyerekek?
