Az első lányom úgy ment még oviba, hogy én otthon voltam a húgával, úgyhogy halmozottan vérig volt sértődve, amiért őt intézményesítem, miközben a kicsivel tovább éljük a gondtalan, szabad életet. Nemcsak neki volt nehéz, anyaként átéltem a szívszakadás, bűntudat, zavarodottság, pánikolás minden fázisát, miközben mérhetetlenül büszke is voltam a lányomra, és izgatottan vasaltam a kis ruháiba a cseresznye jeleket.
A lányom pedig hol teljesen odavolt érte, hogy megy az óvodába, és ő már nagylány, lelkesen lóbálta a húga orra előtt az oviszsákját, hogy “bibibi, neked nincs ilyen, Dóka” (az r hanggal még bajban volt), hol pedig magából kikelve, könnyek közt kérlelt, hogy ne csináljam ezt vele. Kellett pár hónap az ovikezdés után, mire mindketten belerázódtunk az új rendbe. Az biztos, hogy rengeteget tanultam ebben a kezdeti időszakban, olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, amiknek más anyukák hasznát vehetik, ha épp ovikezdés előtt állnak.
1. Teljesen felesleges csilivili ruhákat vásárolni
Az a legjobb, ha gyerek minden ruhája játszós ruha. A szép ruhák is átalakultak nálunk játszóssá, végül már nem tartogattam semmit különleges alkalmakra, ami kényelmes volt, és tudtak játszani benne, abban mentek az oviba. Minden ruhára előbb-utóbb festék, ragasztó, étel, gyurma kerül, úgyhogy ilyen szemmel érdemes felkészülni ruhákkal az óvódára, nem a divatozás helye az, hanem a kényelmes játszásé.
2. Az ovisok harapnak
Ne borulj ki, ha a gyereked megharap valakit, vagy úgy megy haza, hogy megharapták, esetleg egyszerre mindkettő megtörténik vele egy nap alatt. Az addig kis angyalként viselkedő gyermekedből előhozhatja a kortársakkal eltöltött napok sokasága, hogy már nem lesz annyira angyalka. Semmi baj ezzel, a pici gyerekek már csak ilyenek, elmúlik idővel ez is, amint megtanulják megvédeni magukat szavakkal a fogaik helyett.
3. A szeparációs szorongás borzasztó, de túl lesztek rajta
Rengeteg – még annál is több – könny. Azt hiszem, én többet sírtam az első héten, mint a lányom, de végül mind a ketten sikeresen túltettük magunkat egymás hiányán, és beleszoktunk az új helyzetbe. Általában a gyerekek abban a percben abbahagyják a sírást, amint a szülő eltűnik a színről, a saját szememmel láttam ilyet, úgyhogy ez nem csak városi legenda és nem csak az óvó nénik akarnak ezzel megnyugtatni.
4. Senki más sem tudja, tulajdonképpen mit is csinál
Úgy tűnhet majd neked, mintha a többi szülő pontosan tudná, mit kell csinálni, milyen papírokat kitölteni, hova kell menni és mikor, de az igazság az, hogy ők is pont úgy el vannak veszve, mint te. Mind csak találgatunk ilyenkor, guglizunk szorgalmasan és bízunk benne, hogy a végén összeáll majd minden magától.
5. El fogtok késni
A kis szíved csücske mindent el fog követni, hogy elkéssetek az oviból. Molekulánként eszi majd a reggelijét, hogy minél tovább tartson vagy egyszerűen csak nem hajlandó felöltözni és egy órán át kell kergetni, hogy legalább a bugyiját tartsa magán. Mostantól bele kell számolni a reggeli készülődésekbe az extra, “nemakarokovibamennianyaaaa” időt is.
6. A gyermeked mindent megeszik az oviban, amit otthon nem
Nincs rá logikus magyarázat, mert nyilván nem főznek a menzán jobban, mint te otthon, mégis számos anyuka ugyanerről a jelenségről számolt be. Az oviban megeszi például a brokkolit csirkemellel, míg otthon úgy néz rá, mintha méreggel locsoltad volna le a tányérját.
7. Vagy otthon, vagy az oviban lesz jó gyerek
Együtt a kettő nem igazán megy nekik valamiért. Az én lányom az oviban adta ki magából minden feszültségét, otthon kis tündér volt, aztán nem értettem, mikor az óvónő behívatott, hogy az én gyerekem kezelhetetlen. Mások gyerekei meg az oviban tökéletesen viselkedtek és otthon tomboltak. Egyszerűen szükségük van arra, hogy valahol, valamilyen formában levezessék a frusztrációjukat.
8. Úgy tűnhet, mintha az ovi folyton ítélkezne feletted
Az oviban dolgozók sokkal több tapasztalatot szereztek már a kicsikkel, ezért érezheted azt, mintha mindent jobban tudnának, és ezt folyton az orrod alá dörgölnék. Gyakran tényleg jobban tudják, hogy milyen problémamegoldó módszerek működnek a gyerekekkel, úgyhogy nem megsértődni kell rájuk, hanem inkább meghallgatni őket figyelmesen és eltanulni tőlük a trükköket. Nem bántani, megszégyeníteni, hanem segíteni akarnak. Nem kell megvédened magad, nem ítélkeznek fölötted. Mindenki azon van, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is a lehető legjobban menjen az óvodai élet.
9. Amikor először látod ovis műsorban a gyereked, az felbecsülhetetlen érzés
Amikor először hallottam a kis 3 éves lányomat a karácsonyi ovis műsorban énekelni, megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyeim. Azóta sem sikerült elállítani őket, pedig már eltelt 12 év, de én bizony még mindig sírok minden előadáson, fellépésen, anyák napján.
10. Ünnepeld meg, hogy egy kis szabadságod lesz
Micsoda érzés, hogy egyedül – vagy egy kistestvérrel – mehetsz bele a világba, vásárolhatsz nyugodtabban, megihatsz egy kávét, vécézhetsz békésen. Gondolj azokra az álmatlan éjszakákra, amikor még újszülött volt és adj hálát minden pillanatért, amit most pihenéssel tölthetsz, amíg ő oviban van.
Az elengedés amúgy is nehéz, de ha a gyerekedről van szó, akkor százszor nehezebb és ijesztőbb. Lesz benne sírás, kudarc, bűntudat, de ezen át kell esni. Nyugalom, végül beszokik a gyermek az oviba, és a te lelked is elcsitul, mert még jól is érzi majd magát a kortársaival.
Olvass többet az oviról:
- Első nap az oviban – hogyan ne bőgjétek végig a beszoktatást
- Mutasd az ovis jeled, megmondom, ki vagy!
- Az oviban minden oké? Tippek beszoktatáshoz
