Egy bevásárlóközpontban volt épp a házaspár két gyermekével, amikor apa egy kis jeget tett a fia nyakába, mert előtte épp az időjárásról, hidegről, melegről beszélgettek. A kis viccelődésből pedig az lett, hogy egy idegen nő odaszólt Capen feleségéne: “Tudta, hogy igazából nem kettő, hanem három gyereke van?” Az apa utólag fogalmazta meg frappáns válaszát a Facebookon, nyílt levél formájában.
A nőnek, aki a bevásárlóközpontban odament a feleségemhez, amíg én a gyerekeimmel viccelődtem: szeretnék bocsánatot kérni. Nagy mosollyal rám mutatott, és azt kérdezte a nejemtől, hogy “Tudta, hogy igazából nem kettő, hanem három gyereke van?” Ott álltam, teljesen elképedtem, és nem volt alkalmam válaszolni az ön leereszkedő megjegyzésére, úgyhogy most szánnék egy percet arra, hogy megosszam önnel a gondolataimat.
Sajnálom, hogy nem tudtam élőben elmondani, hogy szeretem a gyerekeimet, de nem tartom magamat egynek közülünk. Sajnálom, hogy ön nem képes különbséget tenni aközött, hogy egy apa hülyéskedik a gyerekeivel vagy hogy ő maga gyerekes. Sajnálom, hogy azt gondolja, a férfiak felelőtlenek, vagy csak bébiszitternek jók. Ez eléggé régimódi gondolkodás. Mindennél jobban sajnálom azt a férfit az ön életében, akinek ezzel a meggyőződéssel kell ön mellett élnie.
Most már öt éve, hogy az apaságról írok rendszeresen számtalan online magazinban, de most nehezen szedem össze a helyes kifejezéseket, amikkel az ön szavaira reagálni tudnék. Tartottam már előadást is arról, hogyan harcolhatnak az apák a szexizmus és a sztereotípiák ellen. Apák ezrei léptek velem kapcsolatba, akik még nálam is jobbak a karrier és család közötti egyensúlyozásban, mind példaértékű szülők, csodálatosan gondoskodnak a gyerekeikről. Mindez azonban nem tette könnyebbé a dolgomat, nem ettől lettem jobb apa. Úgy élem az életemet, hogy egyre jobb szülő szeretnék lenni, odafigyelek magamra és a gyerekeimre, hetente felülvizsgálom magam, őszintén és kíméletlenül szembenézek a hibáimmal.
Úgyhogy sajnálom, ha az, hogy nyílt terepen megnevettettem a gyerekeimet, önből csípős megjegyzést váltott ki, de ettől még nem fogok másképp viselkedni, mert az is a feladatom apaként, hogy megtanítsam őket, milyen nagy szükség van a komolytalanságra és viccelődésre ahhoz, hogy jól éljék az életüket. Továbbra is azt tervezem, hogy annyit nevetek velük, amennyit csak lehet, amíg csak élek.
Olvass többet az apaságról:
- “Nem vagyok mintaapa, csak adtam enni a gyerekemnek”
- Modern apák, akik újraírják az apaság fogalmát
- Az apaság csodája – 20 szívmelengető fotó
