Baba

“Anyám bűntudatot keltett bennem még a puszta létezésem miatt is”

Ritkán esik szó róla, pedig a gyermek – főleg egy lány – lelki fejlődésére az anya van a legnagyobb hatással. Az anyán múlik, hogy milyen elvárásokat alakít ki magában a gyerek a világról. Olyan elvárásokat, mint hogyan működik egy emberi kapcsolat, milyen megbízható körülötte a környezet, vagy hogy biztonságos, ha felfedezi maga körül a világot, vagy veszélyes. Ezek a korán kialakult elvárások határozzák meg, hogyan definiáljuk saját magunkat, mennyire hiszünk a képességeinkben és lehetőségeinkben.

Valószínűleg mindenkinek van tapasztalata szeretetre képtelen anyával. Ha nem a sajátja volt ilyen, akkor valamelyik osztálytársán, barátnőjén, anyósán… keresztül ismerkedett meg ezzel a típussal. Peg Streep, a bestseller Mean Mothers című könyvben azt a rideg anyatípust és az általa okozott traumákat mutatja be, amiről nem szívesen beszélünk, pedig muszáj lenne szembenézni vele.

Egy szerető és törődő anya gyermeke azt hozza otthonról, hogy a világ barátságos hely, ahol neki is helye van, és ahol ő is élhet a képességei szerint. Megértést feltételez, az emberi kapcsolatokban mélységet keres, mert anyától is ezt kapta pici korában. Azzal az elvárással indul az életbe, hogy szerethető, és ő is tud szeretni másokat úgy, hogy az nekik jó legyen. Közben azt is megtanulja, hogyan tud felállni, ha kudarc éri, és hogyan kezelje a stresszes időszakokat. 

Ezzel szemben az a gyermek, aki egy folyton kritizáló és az érzelmeit figyelmen kívül hagyó anya mellett nő fel, aki képtelen szeretni, teljesen más elvárásokkal fog nekiindulni az életnek.

Az anya bánásmódja miatt azt tanulja meg, hogy hogyan kerülje el a mély érzelmeket, hogyan birkózzon meg az elhagyatottság érzésével és hogyan védje meg a lelkét a támadásoktól. A világ számára egy ellenséges hely lesz. Amikor a szeretetlenségben felnőtt lányok beszélnének az őket ért traumákról, akkor gyakran a környezetük azt hányja a szemükre, hogy “de legalább tető volt a fejed fölött és volt mit enned”, mintha az alapszükségletek kielégítése elég lenne egy gyerek egészséges lelki fejlődéséhez. Ehhez pedig még azt is hozzáteszik, hogy “végül mégis egész jól felnőttél”. Azt figyelmen kívül hagyják, hogy milyen hosszú út vezet odáig egy ilyen rideg anya mellett felnőtt gyereknek, mire rendbe teszi a lelkét.

Streep az évek során több száz nővel készített mélyinterjút arról, hogy milyen hatással volt rájuk az anyjuk szeretetmentes viselkedése. A könyvében megszólaló nők meséltek a gyerekkorukról, ennek alapján állította össze ezt az öt elemből álló listát, hogy milyen traumákat okoz egy rideg anya a gyerekeinek.

1. Ki kell érdemelned, ha valahová tartozni akarsz

“Volt tető a fejem fölött, voltak ruháim, és étel az asztalon. Csak épp nem volt olyan nap, hogy meg ne kellett volna hallgatnom, mennyivel jobb az én gyerekkorom, mint anyámé volt. Minden áldott nap bűntudatot keltett bennem még a puszta létezésem miatt is. Mert majdnem belehalt a szülésbe, és különben is az orvosok előre megmondták neki, hogy veszélyes, ha gyereket akar szülni. Nem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy az orrom alá dörgölje, mi mindent feláldozott értem, és milyen keményen megdolgozott azért, hogy jól éljek.

Sok tárgyat megkaptam, de egyszer sem hallottam tőle, hogy szeret, nem emlékszem rá, hogy valaha is megölelt, vagy hogy jót mondott volna rólam. Minden tettével azt bizonyította, hogy senkinek sem vagyok fontos. Nem olvasott mesét, nem játszott velem, ha szép ruhát adott rám, azért tette, hogy a külvilág azt mondja rá, milyen nagyszerű anya.” – Jill

2. A világ veszélyes

“Mindig van bennem egy alapfeszültség. Az élet anyámmal olyan volt, mintha folyton vékony jégen és tojáshéjakon mászkálnék. Volt étel, ruha és meleg a lakásban, de szeretetet nem kaptam. Nem volt egy hely, ahol biztonságban éreztem volna magam. Csak folyamatosan azért küzdöttem, hogy valahogy az anyám kedvére tegyek, de bármit csináltam, nem lehettem neki elég jó.” – Annie

3. Az emberekben nem lehet megbízni

“Az a tető a fejem fölött nem felejtette el velem, amin átmentem anyám mellett. Kimerítő, ha folyamatos félelemben élsz, hogy aznap az anyád melyik arcát látod majd, és frusztráló állandóan kergetni a szeretetét, amit sosem kapsz meg. Nincsenek egyértelmű szabályok, aminek tegnap örült, azért ma mérges lesz, az ígéreteivel tele a padlás, sosem tartja be egyiket sem, sőt letagadja, amire két perce még megesküdött. Azt érzed, hogy senkiben sem bízhatsz és hogy veled van a baj. Elcseréltem volna azt a tetőt egyetlen nap feltétlen szeretetért.” – Louise

4. A szeretet üzlet

“A tető és kaja mellé rengeteg ajándékot is kaptam, nem szeretetből, hanem hogy úgy viselkedjek, ahogy elvárják. Csak a tárgyak számítottak anyámnak. Észre sem vett, sosem tisztelte a véleményemet, nem szeretett azért, aki vagyok legbelül. Ha úgy viselkedtem, ahogy szerinte kellett, akkor talán mutatott érdeklődést felém. Úgy nőttem fel, hogy nem tanultam meg, hogyan lehet szeretni egy másik embert, hogyan kell kimutatni az érzéseimet. A szeretetnek mindig ára van.” – Helen

5. Újra és újra bizonyítanod kell, hogy értékes ember vagy

“Visszanézve úgy érzem, hogy csak azért elégítette ki anyám az alapvető szükségleteimet, hogy rendesen viselkedjek, működjek vele együtt, mutassam kifelé, milyen jó kislány vagyok, értsek vele egyet, és legyek hálás MINDENÉRT, amit feláldozott értem. A személyiségem egy pillanatig sem érdekelte, egy kis robotgyereket akart magának. Állandóan kételkedtem magamban, egy életre belém égett, hogy nekem nincs helyem, nem szabad megmutatnom magam, az igazi énemet el kell rejtenem, mert azt nem lehet szeretni. Csak akkor voltam elég jó, ha mindenkinél jobb voltam, a teljesítményem számított, nem én.” – Johanna

Azért olyan végtelenül fontos, hogy milyen elvárásokat tanul meg a gyerek, mert később az elvárásai válnak azzá a szűrővé, amin keresztül lefordítja magának az életet és a körülötte lévő világot. Például ha azzal az elvárással élünk, hogy az emberek csak csalódást okoznak, akkor a gesztusaikat és szavaikat úgy észleljük, hogy azonnal védekező álláspontra helyezkedünk velük szemben. Vagy ha azt gondoljuk, hogy az emberek megbízhatatlanok, nem tudunk közel engedni magunkhoz senkit, nem mutatjuk meg az igazi énünket, mert az fájdalomhoz vezet.

Önbeteljesítő jóslatként követnek minket az elvárásaink, végül tényleg átvernek, tényleg csalódunk, és azt kapjuk, amit elvárunk az élettől. Ahhoz, hogy az ilyen gyerekkori traumákat a helyükre rakjuk, meg kell látnunk, hogy milyen leckéket kaptunk a saját anyukánktól, fel kell ismernünk, hogy kik vagyunk, és milyen elvárások irányítják az életünket. Ha ez megvan, akkor már tudatosan alakíthatjuk, hogyan szeretnénk változtatni az elvárásainkon.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top