Időről időre komolyabb kísérleteket is tettem a cél elérése érdekében, de folyton az volt az érzésem, hogy elbuktam, egyszerűen nem értem el azt a színvonalat, amelyet a tökéletes nappali natúr sminkkel megjelenő, színben egymáshoz passzoló blúzt és csizmát viselő, besütött hajú nő, aki a makulátlanul tiszta, csizmájához illő, világosbarna-drapp babakocsit tolja, szépen manikűrözött kezén trendi bőrkesztyűt viselve. Nekem valami mindig közbejön, és ezer szerencse, hogy azt látom, akadnak mások is, akik nehézségekbe ütköznek ezen a téren.
Amit megfigyeltem, hogy a tökéletesen igényes és trendi anyukával/nővel nyilván nem fordulnak elő a következők (velem vagy a környezetemben élő Bridget-klubosokkal megtörténtek):
– A tavalyelőtti divat szerinti kardigánt veszi fel kizárólag azért, mert az elég meleg, pedig idén ez igazán olyan, mint jövőre lesz az okker színű bakancs.
– Ha ki kell öltözni, a kijelölt időpont előtt öt perccel még a szekrény előtt áll bambán, mert azt hitte, majd csak lesz ott valami, csakhogy a ruhák nagy része a szárítón nedvesedik, másik része egyszerűen nem illik az alkalomra.
– A gyerek nadrágja folyamatosan kicsi. Nem lehet vele mit csinálni. Az egész élet egy rohadt nadrágvásárlás, mégis reggelenként szégyenkezve küldi az oviba, mert a tiszták közül, ami van, az bokán felül ér. Esküszik pedig, hogy rendszeresen mos, de ezt az iramot nem bírja növésileg.
– Komoly megjelenést szeretne kölcsönözni magának, ezért reggel gyorsan rákeni a színtelen lakkot a körmére, ha már valami rendesre nem futja az időből, mivel a színtelen mindenképpen jobb a semminél. Sajnos nem veszi figyelembe, hogy a színtelen alatt a korábbi vörös nem egészen letörölt maradékai találhatók, és így az egész az eredetinél is rettentőbbre sikerül.
– Úgy véli, szükség volna valami szexi/menő ruhára, rááll, hogy fel is próbálja, ám a fülkében, félig felhúzott melltartó és fenékre hülyén tapadó nadrág mellett rájön, hogy késésben van, ha oda akar érni az iskolába a gyerekért. Mindent lerángat magáról, de legalább elment fél órája, kuplerájt hagyott maga után, és továbbra is szakadtnak érzi magát.
– Karácsony előtt két nappal realizálja, hogy semmi (értsd szó szerint), de semmi előkészületet nem tett még, szerencse, hogy addigra beköszöntött az iskolaszünet, tehát esélye sincs a továbbiakban.
– Ortopéd orvoshoz megy vagy máshoz, bőrgyógyászhoz például, akinél fehérneműre kell vetkőzni, és a vizsgálat előtt rájön, hogy a fehérneműje átlátszik/szakadt/vállalhatatlan. Az orvos még véletlenül sem nő vagy öreg férfi.
– Reggel észreveszi, hogy mínusz két fok van, de a gyerek overallja még tegnapról tiszta mocsok, lekeféli, de nem sokat segít, és nem írhatja rá, hogy “annyira kimostam volna, ha eszembe jut”.
– A fiókba halmozott zoknik között válogat reggel vaktában, hogy két nagyjából hasonlót találjon, legalább a gyereknek, de nem annyira sikerül. Később már úgy tálalja, hogy igazán kispolgári sznobizmus egymáshoz illő zoknit hordani.
– Évek múltán buliba megy, ahol egyedül ő sminkelte magát túl, a többiek legfeljebb ha szempillát festettek, így kb. úgy néz ki, mint aki kurvának öltözött. De végre bulizik, csak valahogy furcsán néznek rá.
– Barátnőjével telefonbeszélgetést folytat a házasságról, férfiakról, életről egy kávézóban lehetőleg intim részletekkel megspékelve, majd tíz perc után rájön, hogy a fülével megnyomta a kihangosító gombot.
– A táskája alja folyamatosan tele van valami idegesítő dologgal, ami nagyobbrészt porladt puffasztott rizs, málló tönkölykocka vagy kiflimaradék. Iszonyú gáz, ki is takarítja alkalomadtán, de nem sokáig tart a tisztaság.
– Elkeseredett kísérleteket tesz az élet megszervezésére naptárakkal, time management programmal, priorizálással, piros, kék, lila filcekkel, ennek következményeként ugyan éppen hogy eljut az ovis karácsonyra, nem kési le a cipősdoboz-határidőt, vagy csak nagyon ritkán, de még így is gyakran fogalma sincs a következő lépésről és arról, hogy holnap reggel mit pakol majd be a gyerek táskájába.
– Úgy érzi, az arca egyre csak öregszik. Mit az arca, minden más is. Átkozza az életet, hogy a férfiak bezzeg, elhatározást tesz, hogy havonta elmegy valami kozmetikai kezelésre, valami olcsóbbra, de aztán kiderül, hogy drága és egyébként is, mikor, és aztán magában elraktározza, hogy néhány év, és vége, öreg lesz, mint az országút.
– A pénztárcáját keresi, és inadekvát tárgyakat húz ki a táskájából, mint intim betét, pelenka, lejárt rúzs, karácsonyi ovis ének leirata.
– Úgy nevet, hogy kibuggyan a húsa. Kilátszik a pocakja, hurkácskák a dereka körül, a nem tökéletes foga, ráncolódik a nyaka környéke, a szeme alatt szétfutnak a vonalkák még hosszabbra.
Ilyenek. És talán jobb is lesz hozzászokni. Azt hiszem, feladtam a reményt, hogy máshogy lesz. Egyszerűbb leszámolni az irreális követelményekkel, mint teljesíteni őket. Irigylem az “igényes nőket”. De nem tudok több erőfeszítést tenni, hogy bejussak a klubba.
