“Itt hagyta nekem a fogkeféjét. Itt ülök a parkolóban, és kizokogom a lelkem. Ez a kisfiú két és fél hétig volt az enyém, de ebben az időben átéltünk olyan napokat és éjszakákat, amikor mosolygott, átaludta az éjszakát ahelyett, hogy verítékben úszva, rettegve felriadt volna, és órákig hintázott a többi gyerekemmel. Anyának hívott, én pedig minden alkalommal elmondtam neki, hogy ha azt mondom, hogy visszajövök, akkor tényleg visszajövök. Felkészítettem őt az új otthonára is, amennyire tudtam, de most kaptam üzenetet az új anyukájától, hogy hiányzom a fiának.
Sokszor mondják nekem azt az emberek, hogy sosem tudnának nevelőszülők lenni, mert túlságosan megszeretnék a gyerekeket. Én is pont ilyen vagyok. Nagyon szeretem őket. Ennél a kisfiúnál én voltam az egyetlen, akivel hajlandó volt elaludni, és pontosan tudtam, milyen lekvárt szeretne a pirítósra. Átsegítettem a hasmenéses vírusfertőzésen, néztem, ahogy alszik, és bosszankodtam, amikor eltörte a karácsonyi díszeket. Szóval abszolút mértékben kötődtem hozzá.
Mindegyik gyerekemhez kötődtem, akit neveltem. Kíváncsi lennék, hol járnak most. Az álmaimban meg szoktak látogatni, néha sírva ébredek fel, annyira fáj a hiányuk. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy ezek az édes pici babák megkapták akkor az én szeretetemet. Inkább hordom a fájdalmat a saját felnőtt szívemben évekig, ha tudom, hogy az ő kis szívük nem volt szomorú.
Nonszensz, hogy egy nyolcéves, akinek a szeme előtt ölték meg az anyját, egy idegentől tudja meg, milyen az, ha szeretik. Abszolút felháborító, hogy egy kétéves gyerek két napig ül koszos ruhában egy szociális munkás irodájában, mert félnek tőle, nehogy megszeressék. Azt hiszem, én túlságosan is kötődöm és szeretek. Úgy érzem, életem nagy ajándéka, hogy ennyire szerethetem a gyerekeimet.”
Rachel Hillestad és férje Scott, három nevelt gyerekükkel, fotó: Jamie Montalto
Susan és a férje, Scott az elmúlt hat évben 70 gyerek nevelőszülőjeként segítette az elárvult gyerekeket. Ahogy Susan elmesélte a Huffington Postnak, sokan úgy kerültek hozzájuk, hogy testileg és szexuálisan is bántalmazták őket, és voltak olyan gyerekek is, akikkel egyáltalán nem törődtek a szüleik. Néhányan közülük hosszútávon náluk maradtak, másokat csak pár napra vagy hétre helyeztek el náluk. Akkor jelentkeztek nevelőszülőnek, amikor kiderült, hogy nem lehet gyerekük, de az évek során már más okuk is lett rá, hogy folytassák, amibe belevágtak. Most már olyan sok gyereket akarnak megmenteni és szeretni, amennyit csak tudnak.
