Csak ültem és vártam, hogy elkezdjen a bőröm ragyogni, amikor terhes voltam a fiammal, de helyette lett sok pattanásom. Vártam, hogy a hajam hosszú és erős lesz a terhességi vitaminoktól, de csak hullani kezdett, és ami megmaradt, széttöredezett. Szinte lehetetlen küldetés volt, hogy olyan kismamaruhákat találjak, amikben nem egy zsák krumplinak nézek ki. Elkezdtem neheztelni azokra, akik tökéletes terhesnek tűntek, de aztán rájöttem, hogy nekik is megvan a maguk baja. Csak néhányan jobban elrejtik a problémáikat, mint mások, de ettől még az ő terhességük sem zökkenőmentes.
Most már szégyenkezem miatta, hogy akkoriban kárörvendően nevettem a terhes Kim Kardashian hízásán, mert végre kiderült, hogy ő sem tökéletes.
Biztos a karma ért utol, mert ugyanez történt velem is, csak édességeket bírtam enni, és híztam is 10 kilót hirtelen. Minden alkalommal, amikor a havi mérésen megjelentem, horrorisztikus volt látni, ahogy a mérleg egyre többet mutat, és azon tűnődtem, hogy ez mégis hogy lehetséges, ilyen rövid idő alatt ennyi súlyt felszedni.
Egyszer olvastam, hogy ha lánnyal vagy várandós, akkor a magzat ellopja a szépségedet. Emiatt biztos voltam benne, hogy az én babám lány lesz, mert teljesen szétestem. A hajam sehogy sem állt, a pattanásaim nem múltak el a hormonoktól, csak még rosszabbá vált a helyzet. Azóta sem tudom, mit kezdjek a sebhelyekkel, amik az arcomon maradtak utána.
A legnehezebb része a terhességemnek mégsem a fizikai változás volt. Inkább a lelki.
Vártam és vártam, hogy érezzem a kötődést, amiről más anyukák olyan átszellemülten beszéltek, de nem jött el. Valahogy nem éreztem igazi babának, amíg a kezemben nem tartottam. Azt gondoltam, borzalmas anya leszek, amiért nem éltem át a feltétlen szeretet csodáját már terhesség alatt, amikor pedig ez lenne a dolgok rendje. Féltem találkozni a babámmal, mert nem hittem, hogy képes leszek úgy szeretni, ahogy neki arra szüksége lenne. Aztán találkoztunk. Abban a pillanatban, hogy a kezemben tartottam egy új ember született meg bennem.
Talán meglepő ezek után, de nosztalgiával gondolok vissza a terhességemre. Nem volt tökéletes és sok mélypontot éltem át, de a végén rájöttem, hogy minden kényelmetlenség megérte. Tudom, hogy milyen érzés ülni és várni a felhőtlen örömet, és azt érezni, kudarcot vallok, amiért nem érkezik meg. Azért írtam ezt le, hogy tudd, nem csinálsz semmit rosszul, és csodás anya leszel. Az, hogy nem ragyogsz terhesség alatt, semmilyen hatással nem lesz az anyaságodra.
