Egy svájci kutatás eredményeit publikálták az Evolution and Human Behavior újságban, ezek szerint azok a nagyszülők, akik segítenek az unokák nevelésében, tovább élnek, mint azok, akik nem foglalkoznak az unokáikkal. A kutatók 500 idősebb, 70-103 év közötti embert vizsgáltak, hogy vajon milyen különbségek vannak köztük aszerint, hogy gondoskodtak az unokákról vagy nem, illetve akik nem nagyszülők, de az ismerősök gyerekeivel sokat foglalkoztak.
Az eredményekből az látszik, hogy akik sokat voltak a saját unokáikkal, hosszabb ideig éltek. A vizsgált csoport fele a vizsgálat után 10 évvel még életben volt, míg azok, akik nem gondoskodtak senkiről a környezetükben, 5 éven belül meghaltak. Az unokák nélküli idős emberek közül is azok, akik ismerősök gyerekeivel foglalkoztak, 3 évvel túlélték a magányos társaikat.
Úgy tűnik, hogy a másokról való gondoskodás, segítés a hosszú élet titka. Jó hatással van az egészségre, ha törődünk valaki mással is magunkon kívül, főleg akkor, ha ez a valaki egy kisgyerek. De a kutatásból az is kiderült, hogy túlzásba sem szabad vinni a nagyszülők terhelését, mert ha túlzottan megpakoljuk a vállukat az unokák körüli felelősséggel, az káros hatással lehet az egészségükre, úgyhogy óvatosan bánjunk velük, vigyázzunk rájuk, hogy sokáig lehessenek még nagyszülők.