Az élet minden területén nehézséget okoz, ha introvertált vagy. Amikor szingli voltam, a lakótársaim nem értették, miért nem akarok elmenni otthonról. Amikor férjhez mentem, a férjem nem értette, miért nem akarok mindig vendégséget az otthonunkban. Nehéz elmagyarázni másoknak, hogy miért akarsz egyedül lenni. Antiszociálisnak, hangulatembernek neveznek, és folyton bűntudatod van.
Ha felnőttekről van szó, már nem annyira izgat a bűntudat. De a gyerekeimmel megsokszorozódott a lelkifurdalás.
Mindkét gyermekem abszolút társasági ember – főleg a lányom. Imádnak ott lenni, ahol sok ember van. A lányom szeret ismerkedni más gyerekekkel, áthívja őket hozzánk, szeretné, ha ott aludnának nálunk, és a többi szokásos kívánsága van, amitől legszívesebben a homokba ásnám magam, fejjel lefelé.
Egyrészről szeretném, ha lennének ilyen társasági élményei, legyenek barátai és játszótársai, tanulja meg, hogyan kell együttműködni másokkal. Nagyon szeretném támogatni ebben a nagy barátkozásban, de nagyon nehezen viselem közben. Az a fajta introvertált vagyok, akinek az, hogy otthon van a gyerekekkel, teljesen kielégítő 100 napból 99 napon. Engem ez dob fel. Már a gondolatától is elfáradok, hogy vendégek jönnek, vagy hogy menjünk olyan helyre, ahol sok ember van. Főleg, ha gyerekek is vannak a képben.
Igyekszem magam felturbózni, hogy ne tartsam a gyerekeimet távol a társaságtól,
hetente egyszer már rá tudom venni magam, hogy emberek között legyünk. Egy barát átjön hozzánk, vagy elmegyünk más kisgyerekesekkel állatkertbe, esetleg csak elviszem őket a meki játszósarkába. Tudom, hogy kívülről ez nem tűnik soknak, de nekem még ez is nagy megerőltetés.
Próbálom elnyomni magamban a magány iránti igényemet. Szülőként az az egy célunk, hogy jó életük legyen a gyerekeinknek. Feláldozunk érte mindent: az időnket, a pénzünket, akár még a boldogságunkat is. Ezt teszem én is, amikor kilépek a komfortzónámból, hogy lássam a gyerekeim arcán az örömet, ahogy más gyerekekkel élvezik a játékot. Nem is olyan sokára már felnőttek lesznek, kirepülnek, és én visszatérhetek a saját kis introvertált magányomba. Talán lesz egy macskám, ha társaságra vágynék. Addig viszont megpróbálom legyőzni önmagam, hogy megmeneküljek a mardosó bűntudattól, amiért ilyen antiszociális vagyok.
